Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

évült, a járásbíróság még nem jogerős ítélete, melyben az előző büntetés végrehajtását elrendelte, nem tekinthető a büntetés elévülését félbesza­kító intézkedésnek. — A törvényességi óvás nem alapos. A Btk. 58. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében az 5 évet el nem érő szabadságvesztésnek végrehajthatósága 5 év alatt évül el. A terhelt­nek a korábbi ítéletben kiszabott 3 hónapi szabadságvesztés büntetése elévülése 1961. február 10. napján kezdődött meg, s az elévülési határ­idő 1966. február 9. napján 24 órakor járt le. Tehát az elévülési időn be­lül a Btk. 71. §-ának b) pontja alapján a törvény kötelező rendelkezésé­nek megfelelően történt az utóbbi ítéletben az előző felfüggesztett sza­badságvesztés végrehajtásának elrendelése. Ha ugyanis a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása elrendelé­sének törvényes előfeltételei az elsőbírói ítélet meghozatala napján ma­radéktalanul fennállanak — mint az adott esetben is — és az elévülési időn belül történik az elsőbírói ítélet meghozatala, a bíróságnak akkor is el kell rendelnie a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását, ha az elévülés már másnap bekövetkezne. Nem osztja a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásban kifejtett és ezzel ellentétes azt az álláspontot, mely szerint csak jogerős bírói ítélet tekinthető a büntetés elévülését megszakító intézkedésnek. A Btk. 59. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében ugyanis ,,az elévülés félbeszakítja az illetékes hatóságnak az elítélt el­len a büntetés végrehajtása végett tett intézkedése". A törvény tehát az elévülés megszakítását tartalmazó intézkedést nem köti jogerős bírói ítélethez, hanem — mint az a törvény szövegéből megállapítható — az arra illetékes hatóságnak az előzőleg már jogerősen kiszabott büntetés végrehajtása végett tett intézkedését kívánja meg, ami nem csupán íté­letben történhet. Ehhez képest pedig a járásbíróságnak a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelő ítélete a felfüggesztett szabad­ságvesztés büntetés elévülését félbeszakította, függetlenül attól, hogy ez az ítélet még a büntetés elévülési idején belül jogerőre emelkedett-e vagy sem, tehát az említett ítélet jogerőre emelkedésének nem kell be­következnie az elévülési időn belül ahhoz, hogy az abban foglalt rendel­kezés az elévülést félbeszakító intézkedésnek legyen tekinthető (BH 5091). Ellenkező álláspont oda vezetne, hogy ha pl. az elsőfokú bíróság — az anyagi jogszabályoknak megfelelően — még az elévülési időn be­lül elrendeli a korábban felfüggesztett szabadságvesztés büntetés végre­hajtását, viszont az ítélet — az ügyésznek a tárgyaláson való részvétele hiányában — a fellebbezésre nyitva álló határidő után emelkedne jog­erőre — egyébként elsőfokon —, amikor már időközben a büntetés vég­rehajtásának az elévülése beállt, akkor az egyébként a törvénynek meg­felelő jogerős ítéletnek az előző felfüggesztett jogerős büntetés végre­hajtását elrendelő intézkedése végrehajthatatlanná válnék pusztán azért, mert meghozatala és jogerőssé válása közötti időben állt be az el­évülés. A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság nem állapíthatta meg az elsőfokú ítélet elévülést félbeszakító intézkedése folytán a szóban forgó büntetés elévülését. (Legf. Bír. B. törv. IV. 1186/1966. sz.) (5349.) 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom