Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

tételes szabadságra bocsátását illetően melyik törvényi korlátozás alá esik. (BJD 230. sz.) Az adott esetben a terheltet a z.-i járásbíróság szándékos bűntett miatt szabadságvesztésre ítélte, és megelőzően ugyancsak szándékos bűntett miatt már egy ízben szabadságvesztésre ítélték anélkül, hogy az utóbbinak a kiállásától vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűntett elkövetéséig 10 év eltelt volna. A Btk. 39. §-ának (2) bekezdése értelmében tehát a terhelt csak a büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. Az összbüntetést kiszabó ítéletben ezt ki kellett volna mondani. [Legf. Bír. B. törv. II. 151/1965. sz.] [4551.] 2507. Átváltoztatás folytán a javító-nevelő munka helyébe lépő szabadságvesztés nem esik a Btk. 39. §-a (2) bekezdésében, illetve a (3) bekezdés c) pontjában foglalt korlátozó, illetve kizáró rendelkezés alá. 1. A városi bíróság a terheltet 1963. szeptember 18. napján kelt és nyomban jogerőre emelkedett ítéletével visszaesőként elkövetett lopásért 15%-os bércsökkentés mellett végzendő 1 évi javító-nevelő munkára ítélte. 2. A járásbíróság 1964. július 15. napján kelt és első fokon jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondotta ki — a javító-nevelő munka töltésének ideje alatt elkövetett — 2 rendbeli gondatlan emberölésben, s ezért 4 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. 3. A városi bíróság az 1964. március 23. napján kelt és nyomban jogerőre emelkedett ítéletével az általa kiszabott 1. alatti javító-nevelő munkából még le nem töltött 10 hónapot és 24 napot a Btk. 44. §-ának (1) bekezdése alapján 5 hónapi és 12 napi szabadságvesztésre változtatta át, mivel a terhelt a javító-nevelő munka eltöltésének ideje alatt a 2. alatti 2 rendbeli gondatlan emberölést követte el. 4. A járásbíróság az 1964. október 28. napján kelt ítéletével a fenti 2. alatt ismertetett 4 évi és a 3. alatt ismertetett 5 hónapi és 12 napi szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta és a terheltet 4 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A fenti ítéleteknek a feltételes szabadságra bocsátásból való kizárást tartalmazó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 39. §-a (2) bekezdésének, illetve a (3) bekezdése c) pontjának értelmében a feltételes szabadságra bocsátás korlátozására, illetve kizárására csak olyan szabadságvesztés tekintetében kerülhet sor, amelyet szándékos bűntett miatt szab ki a bíróság. Mivel pedig a terheltet a folyamatban volt eljárás során gondatlanságból okozott 2 rendbeli emberölés miatt ítélték el 4 évi szabadságvesztésre, e büntetéssel kapcsolatban a feltételes szabadságra bocsátásból kizárásnak nem volt helye. A kifejtett indokokra figyelemmel a gondatlanságból elkövetett 2 rendbeli emberölés miatt indított eljárás során hozott ítéletnek az a rendelkezése, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható — törvénysértő. A járásbíróság összbüntetési ítélete, — melyben a gondatlanságból elkövetett 2 rendbeli emberölésért kiszabott büntetést, valamint a városi bíróság ítéletével szabadságvesztésre átváltoztatott büntetést foglalta összebüntetésbe — ugyancsak törvénysértővé vált, mivel az egyik alapítélet törvénysértő ren76