Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

delkezését kellett a BK 397. számú állásfoglaláshoz képest átvennie, és így az összbüntetési eljárásban hozott határozat is azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Az a körülmény, hogy a terhelttel szemben a 2 rendbeli gondatlan emberölésért kiszabott szabadságvesztést utóbb a bíróság a javító-nevelő munka átváltoztatása folytán megállapított szabadságvesztéssel összbüntetésbe foglalta, nem változtat azon a tényen, hogy a terhelt a Btk. 39. §-a alapján a feltételes szabadságra bocsátásból nincs kizárva, illetve abban nincs korlátozva. A Btk. 72. §-a (1) bekezdésének rendelkezése szerint, ha az elkövetőt különböző ítéletekkel szabadságvesztésre és javító-nevelő munkára ítélték, a kiszabott büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni. A 75. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy szabadságvesztés és javító-nevelő munka összbüntetésbe foglalása esetében az összbüntetést szabadságvesztésben kell megállapítani. Ugyanezen § (3) bekezdése értelmében az „átváltoztatás folytán a javító-nevelő munka helyébe lépő szabadságvesztést az összbüntetésbe foglalás szempontjából úgy kell tekinteni, mintha eredetileg is szabadságvesztésként szabták volna ki". Márpedig, ha a fenti törvényi rendelkezés szerint a szabadságvesztésre átváltoztatott javító-nevelő munkát az összbüntetésbe foglalásnál úgy kell tekinteni, mintha azt eredetileg is szabadságvesztésként szabták volna ki, akkor ebben az esetben az ilyen büntetésre is vonatkozik a Btk. 39. §-a, vagyis az elítélt az ilyen büntetésből is feltételes szabadságra bocsátható. Az adott esetben a terheltet korábban ítélték el javító-nevelő munkára, amely átváltoztatásra került, mert a terhelt utóbb elkövette a gondatlan emberöléseket. Az első fokú bíróság e két büntetést foglalta összbüntetésbe, mégpedig két olyan büntetést, melyek közül egyik sem esik a Btk. 39. §-ának (2) bekezdésében, illetve (3) bekezdése c) pontjában foglalt rendelkezés alá. Ennélfogva törvénysértő annak megállapítása, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság idézett határozatainak az a rendelkezése, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, törvénysértő. Ezért a feltételes szabadságra bocsátásból való kizárást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a terhelt büntetése nem esik a Btk. 39. §-ának (2), illetve (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alá. [Legf. Bír. B. törv. III. 132/1965. sz.] [4667.] 2508. Az összbüntetést megállapító ítéletben a feltételes szabadság korlátozásáról, illetve kizárásáról rendelkezni kell. A járásbíróság a terheltre kiszabott 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztést, valamint a 4 hónapi javító-nevelő munkából még végre nem hajtott 1 hónapi és 6 napi javító-nevelő munkát összbüntetésbe foglalta és a terheltet 2 évi 6 hónapi és 8 napi szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy az említett ítéletek egyéb rendelkezéseit nem érinti. A terhelt feltételes szabadságra bocsátása korlátozásáról azonban nem rendelkezett annak ellenére, hogy az összbüntetés alapjául szolgáló egyik ítéletnek a rendelkezése szerint a terhelt csak a büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. Az ítélet ellen benyújtott törvényességi óvás alapos. 77