Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

terhelt csak a büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. Az említett ítéletekben kiszabott szabadságvesztés, illetve javító-nevelő munka helyett a járásbíróság a terhelttel szemben a Btk. 73. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással összbüntetésül 1 évi és 1 hónapi szabadságvesztést állapított meg. Egyben megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Az első fokú bíróság összbüntetést kiszabó ítélete 1964. évi január hó 3-án jogerőre emelkedett. Az ez ítélet ellen benyújtott törvényességi óvás alapos. A terheltet az összbüntetésbe foglalt ítéleteket megelőzően a társadalmi tulajdont károsító lopás és egyéb bűntettek miatt 7 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Az első fokú bíróság ama megállapítását, hogy a terhelt a feltételes szabadságra bocsátásból kizárt, a Btk. 75. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással indokolja. A Btk. e rendelkezését tévesen akként értelmezi, hogy a javító-nevelő munkának szabadságvesztésre átváltoztatása esetén e büntetést úgy kell tekinteni, mintha azt eredetileg is szabadságvesztésként szabták volna ki. A Btk. 75. §-ának (3) bekezdésének helyes értelme szerint átváltoztatás folytán a javító-nevelő munka helyébe lépő szabadságvesztést kizárólag az összbüntetésbe foglalás szempontjából kell úgy tekinteni, mintha eredetileg is szabadságvesztést szabtak volna ki. Ugyanez az elv azonban a Btk. 39. §-ának (2) és (3) bekezdése szempontjából nem érvényesülhet. A Btk. 39. §-a rendelkezéseinek alkalmazása a Btk. 35. §-a (1) bekezdésének második pontja szerinti szabadságvesztésre elítélés tényéhez van kötve; a terhelt, akit javító-nevelő munkára ítéltek és azt a Btk. 44. §-ának (1) bekezdése alapján szabadságvesztésre változtatják át, a büntetési nem átváltoztatásának tényével nem válik szabadságvesztésre elítéltté. (BK 397. sz. állásfoglalás.) A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 282. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján a törvénysértést megállapítva, a megtámadott ítéletnek azt a rendelkezését, mely szerint a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a terhelt szabadságvesztése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. [Legf. Bír. B. törv. I. 310/1964. sz.] [4036.] 2500. 1. A javító-nevelő munka szabadságvesztésre történt átváltoztatása esetén sem lehet alapja a feltételes szabadságra bocsátás korlátozásának. II. Összbüntetésbe foglalás során a bíróság az alapítéleteknek a Btk. 39. §-ával kapcsolatos döntését érdemben nem vizsgálhatja felül. 1. Az első fokú bíróság az 1962. évi október hó 23. napján kelt jogerős ítéletével bűnösnek mondotta ki a terheltet csalásban, s ezért 10%-os bércsökkenés mellett végzendő 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. A másodfokú bíróság az 1963. évi március hó 22. napján kelt határozatával megállapította, hogy a terhelt az 1963. évi 4. sz. tvr. 4. § (1) bekezdés d) pontja alapján mentesül a kiszabott javító-nevelő munka további végrehajtása alól. A terhelt a kegyelmi elhatározás keltéig a kiszabott javító-nevelő munkából 1 hónapot és 22 napot töltött le. 69