Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

2. Ugyanaz az első fokú bíróság az 1964. évi január hó 22. napján hozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondotta ki a társadalmi tulajdont károsító lopásban és ezért 1500 Ft pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy az 1. pont alatt ismertetett ítélet végrehajtására vonatkozó kegyelem hatályát vesztette, és elrendelte a javító-nevelő munka hátralevő részének a végrehajtását. A másodfokú bíróság az 1964. évi június hó 23. napján kelt ítéletével a terhelt büntetését 6 hónapi szabadságvesztésre felemelte. Utasította az első fokú bíróságot az összbüntetési eljárás lefolytatására. A terhelt az itt elbírált cselekményét 1963. évi szeptember hó 28. napján követte el. 3. Az első fokú bíróság az 1964. évi július hó 17. napján kelt első fokon jogerőre emelkedett téletével az 1. és 2. alatti ítéleteket ,,a szabadságvesztésre vonatkozó részükben" hatályon kívül helyezte, és a terheltet összbüntetésül 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A Btk. 39. § (2) bekezdésére utalással megállapította, hogy a terhelt csak a büntetés háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. Az összbüntetésbe foglaló ítéletnek a feltételes szabadságra bocsátás korlátozására vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos. A terheltet az 1. pont alatti ítélettel a bíróság javító-nevelő munkára ítélte. Ezt követően a bíróság a 2. alatti ítéletével a terheltet 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A Btk. 39. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés csak szabadságvesztésre történt korábbi elítélés esetén ad módot a feltételes szabadságra bocsátás korlátozására. A törvénynek a 397. számú büntető és katonai kollégiumi állásfoglalásában kifejtett helyes értelme szerint a Btk. 39. § rendelkezései a Btk. 35. § (1) bekezdés 2. pontja szerinti szabadságvesztésre elítélés tényéhez vannak kötve. A szabadságvesztés és a javító-nevelő munka összbüntetésbe foglalása esetén a javító-nevelő munkát, illetőleg annak még végre nem hajtott részét a Btk. 44. § (2) bekezdésében megállapított mértékben kell alapul venni (Btk. 75. §). A Btk. miniszteri indokolása szerint, ha a bíróság javító-nevelő munkát foglal összbüntetésbe, lényegében a javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatja át, tehát alkalmazni kell a Btk. 44. § (2) bekezdésében megállapított átszámítást is. Ezek az elvek azonban csak a javító-nevelő munka összbüntetésbe foglalása szempontjából irányadók. Ugyanez az elv a Btk. 39. § (2), illetve (3) bekezdése szempontjából már nem érvényesülhet. A javító-nevelő munka szabadságvesztésre történő átváltoztatása esetén sem veszti el sajátos enyhébb főbüntetési jellegét. Mindezekre figyelemmel tehát a terhelt 1. alatti elítélése a javító-nevelő munkának szabadságvesztésre történő átváltoztatása ellenére sem lehet alapja a feltételes szabadságra bocsátás korlátozásának. Törvénysértő azonban az összbüntetési ítélet azért is, mert az összbüntetésbe foglalás során a bíróság az alapítéletet hozó bíróságnak a Btk. 39. §-ával kapcsolatos döntését érdemben nem vizsgálhatja felül, hanem a jogerős ítéleteknek a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezéseit kell hatályon kívül helyeznie és megfelelő rendelkezést meghoznia. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a 3. alatt eljárt bíróság határozata a terhelt feltételes szabadságra bocsátást korlátozó részében törvénysértő, a határozatnak ezt a részét hatályon kívül helyezte, és a feltételes 70