Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

ievelet a Pest Megyei Bíróság 1957. május 2-án ügyészi indítványra visszavonta, majd a Pest megyei Ügyészség 1957. november 2. napján a vádlott ellen elfogató parancsot bocsátott ki. A rendelkezésre álló adatok szerint a vádlott 1948-ban áttelepült Csehszlovákiába, míg 1964. június 9. napja óta K. községben Magyarországon tartózkodik. A legfőbb ügyész 1965. február 4-én indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ügyben tanácsülést tűzzön ki, és a vádlottal szemben a Pestvidéki Törvényszék hivatkozott számú ítéletét hatályon kívül helyezve, a büntetőeljárást elévülés folytán fennálló büntethetőséget megszüntető ok miatt szüntesse meg. A legfőbb ügyész indítványában kifejtettek szerint H. F. vádlott cselekményével kapcsolatban [1878. évi V. tv. 281. § (1) bek.] az elévülési idő 10 év volt (id. törvény 106. § 3. pont). Ugyanilyen szabályozása volt az 1950. évi II. sz. tv. (Btá.) 25. § b) pontjának is. Minthogy a vádlott kézrekerítése iránt tett számbavehető intézkedés 1950. július 4. napján történt, cselekményének elévülése ezen a napon kezdődött és 1960. július 4. napján befejeződött. Az 1957-ben tett az az intézkedés, hogy nyomozólevél helyett elfogató parancsot bocsátottak ki, csak adminisztratív jellegű volt, ami az elévülés szempontjából nem számít új kezdő időpontnak (BH. 2507. sz.) A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész indítványát és annak jogi indokait alaposnak találta, és az indítványnak megfelelően határozott. [Legf. Bír. Bf. III. 134/1965. sz.J [4414.] 2487. Figyelmeztetés alkalmazása nem vonja maga után a közkegyelem (1963. évi 4. sz. tvr.) hatálytalanítását. Az első fokú bíróság a vádlottat könnyű testi sértés miatt 10%-os bércsökkentés mellett végzendő 4 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. Egyben megállapította, hogy a vádlottra kiszabott 1000 Ft pénzbüntetéssel kapcsolatos közkegyelmi rendelkezés hatályát vesztette, és a vádlottnak a pénzbüntetést meg kell fizetnie. A másodfokú bíróság a vádlottat az ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárás megszüntetése mellett, a Btk. 60. §-a alapján figyelmeztetésben részesítette, egyúttal az alanti okfejtéssel mellőzte a kegyelmi rendelkezés hatálytalanítását. Az 1963. évi 4. sz. tvr. 8. §-a szerint ugyanis a kegyelem csak azokkal szemben veszti el hatályát, akiket a kegyelmi elhatározást követő 3 éven belül elkövetett szándékos bűntett miatt elítélnek. Márpedig az adott esetben ilyen elítélésre nem került sor, tekintve, hogy a másodfokú bíróság az eljárást a Btk. 60. §-ának alkalmazásával — tehát a büntetés kiszabásának mellőzésével — megszüntette. A fenti álláspontot támasztja egyébként alá a Legfelsőbb Bíróság büntető és katonai kollégiuma 386. sz. állásfoglalásával hatályában fenntartott 315. számú állásfoglalása is, amely szerint a Btk. 60. §-ának alkalmazásával az eljárást megszüntető végzés a súlyosbítási tilalom szempontjából, a felmentő ítélettel azonos elbírálás alá esik. A Btk. 60. §-ában szabályozott figyelmeztetés intézménye az intézkedések körébe tartozik, ebből következően az nem büntetés, alkalmazása esetében a 60