Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

az azzal kapcsolatos összes tárgyi körülményeknek tüzetes elemzése, és az ezekből levont következtetések alapján történik. A módosított tényállás szerint az önhibából eredő ittassága folytán korlátozott beszámítási képességű II. r. vádlott látta, hogy az I. r. vádlott a magához vett balta élével a hason fekvő sértett hátára ütött; erre ő felkapott egy karószerű fadarabot és azzal nagyobb erővel a fekvő sértett fejére ütött, amely ütés következtében a sértett koponyacsontja eltörött, és a sértett életveszélyes sérülést szenvedett. Ezek az elkövetési körülmények arra utalnak, hogy józan elkövető e szándékos cselekményt a halálos eredmény bekövetkezhetésével is számolva követhette volna csak el. A tárgyi oldalból tehát az eshetőleges ölési szándék fennforgására kell következtetni. Az pedig, hogy a vádlottnál e belátást, a következményekkel való számolást korlátozta, illetve kizárta-e az italos állapot — a Btk. 22. §-a rendelkezésének helyes értelmezésével: nem vizsgálandó. [Legf. Bír. Bf. IV. 596/1965. sz.] [4641.] 2468. A Btk. 21., illetve 22. §-ának alkalmazása körében tisztázni kell az ittasság mérvét, még akkor is, ha önhibából eredő ittas állapotban elkövetett bűntettről van szó. Kény szer elv onó-kezélés elrendelésével kapcsolatos eljárási kérdések. A megyei bíróság a vádlottat emberölés kísérlete miatt 3 évi szabadságvesztésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélet megalapozatlan, mert az ügy nincs kellően felderítve, és a bíróság nem mindenben tett eleget indokolási kötelezettségének, ezenkívül eljárási szabályt is sértett. Az ítélet indokolása szerint a vádlott azzal védekezett, hogy a cselekmény elkövetésekor annyira ittas volt, hogy semmire sem emlékszik vissza. Az ítéletnek ez a megállapítása iratellenes. A vádlott ugyanis tárgyalási vallomásában nem tett említést arról, hogy ittassága miatt nem emlékszik a történtekre. Ezzel szemben a tárgyaláson éppen azt adta elő, hogy nem szokott rendszeresen és sokat inni, mert akkor nem vennék fel az autóbuszra. Utalt továbbá a vádlott a vallomásában arra is, hogy a vádbeli időben is autóbusszal ment haza. Az igazságügyi elmeorvosszakértők véleménye szerint a vádlott egyébként is gyenge szellemi képességű. Értelmi képességének korábban fennállott zavara agyhártyagyulladás betegsége és idült iszákossága következménye lehetett. A vádlott a vádbeli cselekmény elkövetése során koponyatörést és agyzúzódást szenvedett, és a sérülés következtében lehetséges, hogy az azt megelőző és a sérülést követő időre emlékezetbeli kiesése keletkezett. Az ítéleti tényállás szerint a vádlott a cselekmény elkövetését közvetlenül megelőzően ittas állapotban tért haza. Az elmeorvosi szakvéleményre tekintettel az első fokú bíróságnak állást kellett volna foglalnia egyrészt abban a kérdésben, megfelel-e a valóságnak, hogy a vádlott a történtekre nem emlékszik vissza, másrészről abban, hogy amennyiben a vádlott valóban nem emlékszik vissza, ez az ittasságnak volt-e a folyamánya, vagy pedig más ok váltotta ki. Az első fokú bíróság nem állapította meg, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor milyen fokban volt ittas, holott abban az esetben, amikor a Btk. 21. §-ának, illetve a 22. §-ának az alkalmazása szóba jöhet, mindig pontosan 43