Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

egyes jelenségekre és jelentkezett-e abban értelmi funkció. (Legfelsőbb Bíróság XXVIII. számú büntető elvi döntése.) A másodfokú bíróság mindezeket egybevetve a fent említett következtetésre jutott és az első fokú ítéletnek a vádlott tudatzavarával kapcsolatos, téves következtetéssel elfoglalt megállapítását a Be. 225. § (1) bekezdése alapján annyiban helyesbítette, hogy a vádlott tettét olyan tudatzavarban követte el, amely őt képtelenné tette cselekménye társadalmi veszélyességének felismerésére. Rámutat a megyei bíróság arra is, hogy amikor a Btk. 21. §-ának, illetve a 22. §-ának az alkalmazása szóba jöhet, mindig pontosan tisztázni kell a tudatzavar mérvét még akkor is, ha önhibából eredő ittas állapotban elkövetett cselekményről van szó, tehát a 21. § alkalmazását a 22. § rendelkezése egyébként is kizárja. A helyesbített tényálláshoz képest is törvényes a vádlott bűnösségének a megállapítása, mert cselekményeivel a terhére megállapított büntetitek törvényi tényállását megvalósította, és bár azokat oly fokú tudatzavarban követte el, amely őt képtelenné tette cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére, de ez az állapota önhibából eredő ittasság folytán keletkezett, s ezért az a Btk. 21. §-ában megjelölt, egyébként büntethetőséget kizáró körülményként a 22. § rendelkezéseihez képest figyelembe nem vehető. [Kecskeméti Megyei Bíróság Bf. II. 1434/1963. sz.] [4008.] 2465. A Btk. 22. §-ának alkalmazásánál a konkrét tényállás megvalósulását csak a tárgyi oldalon kell vizsgálni. Ennek megfelelően emberölés kísérlete helyett hivatalos személy elleni emberölés kísérletének megállapítása. Az első fokú bíróság bűnösnek mondotta ki a vádlottat emberölés kísérletében és ezért 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a vádlott egész délelőtt italozott. Mintegy 4 dl pálinkát ivott meg, majd a délutáni órákban társaságával a szomszédos községbe utazott, ahol búcsú volt. A vádlott az elfogyasztott nagymennyiségű pálinkától öntudatlanságig ittas állapotba került. Este 7 óra körül a vasútállomáson minden ok és indok nélkül az ott tartózkodó utasokba belekötött. Az utasok közül a vádlottat többen súlyosan bántalmazták úgy, hogy vérezni kezdett és igen zilált állapotba került. A vádlott ilyen állapotban bement a vendéglőbe, ahol B. R. önkéntes rendőr sértett is tartózkodott barátaival. B. R. amikor meglátta a véres külsejű, részeg vádlottat, odament hozzá és igazoltatás céljából hívta ki az utcára. A vádlott minden szó nélkül engedelmeskedett. B. R. az utcán elővette önkéntes rendőri igazolványát, azt a vádlottnak megmutatta és felszólította arra, hogy igazolja magát. A vádlott ennek minden szó nélkül eleget tett. B. R. ezután közölte a vádlottal, hogy bekíséri a körzeti megbízott irodájába. Az irodában a körzeti megbízott elkérte a vádlott személyi igazolványát. Az adatokat bevezette a naplóba. Közben beszélgetett a vádlottal, aki kérdésére azt válaszolta, hogy ő most nem a szomszédos községben, hanem saját lakhelyén van és az ottani étteremben verték mieg. A körzeti megbízott az adatok rögzítése után a vádlottat elküldte. A vádlott a helyiségből ki is ment, majd rövid idő múlva visszament azzal, hogy az épületből nem talál ki. B. R. ekkor a vádlottat kikísérte a kapuig. Ott megmutatta, hogy hol áll meg az 39