Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

autóbusz, mellyel haza utazhat. Amint B. R. az autóbusz megállóját mutatta, a vádlott zsebkésével őt mellbe szúrta, majd a helyszínről elszaladt. A szúrás a sértett mellébe hatolt. Ott megnyitotta a mellkast és belső vérzést okozott. A sértett 12 napig állott kórházi kezelés alatt, és mintegy 3 hétig tartott a gyógyulása. Az első fokú bíróság a vádlott által elfogyasztott ital mennyiségéből, a vádlott egész magatartásából, a tanúk vallomásából, valamint az elmeorvosszakértő véleményéből helyes következtetéssel jutott arra az eredményre, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor öntudatlanságig ittas állapotban volt. Ezt a megállapítást nem dönti meg az a körülmény sem, hogy a vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson egyes apró részeseményekre villanásszerűen emlékszik. A tárgyaláson meghallgatott igazságügyi elmeorvosszakértő is olyan véleményt terjesztett elő, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor teljesen részeg állapotban volt, súlyosfokú alkoholos befolyásoltság alatt állt. Ilyen állapotban nem kizárt, hogy kisebb-nagyobb kihagyásokkal emlékszik vissza egyes cselekményekre. Az első fokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Tévedett azonban a cselekmény minősítésénél, amikor azt nem a vád szerint — a Btk. 253. § (2) bekezdés c) pontja szerint — hivatalos személy ellen elkövetett emberölés kísérletének minősítette azzal az indokolással, hogy „arra nem merült fel adat, hogy a vádlott a sértettet azért szúrta mellbe, mert őt a körzeti megbízott irodába bekísérte. A tárgyalás során a megyei bíróság kereste az indító okot, azonban elfogadható magyarázat nem volt található". Az első fokú bíróság abban a kérdésben helyesen foglalt állást, hogy a vádlott önhibájából eredő leittasodása folytán a Btk. 22. §-ára figyelemmel nem hivatkozhat a Btk. 21. §-ban foglalt rendelkezésekre és ennélfogva a cselekményéért éppen úgy felel, mintha azt teljesen józanul követte volna el. Ennek megállapítása után az első fokú bíróság tévesen bocsátkozik annak vizsgálatába, hogy az alanyi oldalhoz tartozó szándék, akarati és tudati elemek feitalálhatók-e a vádlottnál a cselekmény elkövetésekor vagy sem. A törvény általános szabályozása szerint minden bűntett vonatkozásában a tárgyi és az alanyi oldal egyaránt figyelembe veendő a cselekmény elbírálásánál. A Btk. 22. §-ának fennforgása esetében a konkrét tényállás megvalósulását csak a tárgyi oldalon kell vizsgálni. Az alanyi oldal vizsgálatánál a bíróság a bűnösség megállapítása szempontjából általában csak arra terjedhet ki, hogy a vádlott önhibájából ittasadott-e le, valamint hogy az általa elkövetett cselekmény szándékos-e vagy gondatlan. Ezen túlmenő vizsgálatra az alanyi oldalon a Btk. 22. §-a lehetőséget nem ad. A kifejtett indokokra figyelemmel, anyagi jogszabálysértést követett el az első fokú bíróság, amikor az alanyi oldal vizsgálatánál a fentiekben túlment és így arra az eredményre jutott, hogy a vádlott cselekménye csak az emberölés alapesetének kísérletét valósítja meg, annak ellenére, hogy tényként megállapította a tárgyi oldalhoz tartozó azon körülményt, hogy a sértett önkéntes rendőr volt, aki magát a vádlottnak igazolta és ezután az előállítását foganatosította. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú bíróság ítéletének a vádlott cselekményét minősítő részét megváltoztatta és azt a Btk. 253. § (2) bekezdés c) pontja szerint, a tárgyi oldalon bekövetkezett eredménynek megfelelően, hi40