Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

pedig ilyen körülmények között egyrészt nem tudhatta, hogy a sértett általa elkezdett bántalmazását utóbb az I. r. vádlott folytatni fogja, másrészt pedig ő maga a sértett további bántalmazásában nem is vett részt: az I. r. vádlottnak a cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá esését maga után vonó büntetettsége a Btk. 15. §-a értelmében reá nyilvánvalóan nem hat ki. Amikor ugyanis saját elkövetési cselekményét végrehajtotta, az I. r. vádlott elkövetőként még nem szerepelt. A kifejtettekből pedig nemcsak az következik, hogy az ügy említett irányú felderítése szükségtelen, hanem az is, hogy a II. r. vádlott cselekményének minősítését támadó ügyészi álláspont megalapozatlan. [Kecskeméti Megyei Bíróság Bf. I. 1068/1964. sz.] [4384.] A szándékosság és gondatlanság 16. § 2448. Az egyenes és az eshetőleges szándékkal való elkövetés elhatárolása. A megállapított tényállás szerint a vádlott rendszeresen italozott, havonta néhányszor leittasodott, ilyenkor az egyébként békés természetű vádlott kötekedő volt. A vádbeli napon a vádlott az étteremben, együttes szórakozás, majd szóváltás és dulakodás után, a sértettet marokra fogott zsebkésével nyolc ízben megszúrta úgy, hogy valamennyi szúrás átmetszette a felső vászonkabátját; hat szúrás a kabát alatt levő zakón és a pulóveren is áthatolt, míg négy szúrás a testet is érte. Ez utóbbi szúrások közül három a háton, éspedig kettő a lapocka területén, a hátsó hónalj vonalának a közelében, egy az első és második hátcsigolya tövis nyúlványában érte a testet. Ezek a sérülések az izomzatba hatoltak, testüreget nem sértettek, és nyolc napon belül gyógyultak. A negyedik sérülés a sértett mellkasán bal oldalt a bordaív felett négy harántujjnyira az elülső hónalj vonalban érte a sértettet, testüreget nyitott, a kés behatolt a mellüregbe. A mellkast ért sérülés emberélet kioltására alkalmas volt, s három hét alatt gyógyult. Az első fokú bíróság csak az eshetőleges szándékot látta megállapíthatónak. A Legfelsőbb Bíróság szerint is ez az álláspont a helyes. A Btk. 16. §-a szerint szándékosan követi el a bűntettet, aki magatartásának következményeit kívánva vagy e következményekbe belenyugodva hajtja végre cselekményét. E fogalom-meghatározás tehát felöleli mind az egyenes, mind az eshetőleges szándékot, s mint arra a törvény miniszteri indokolása is utal, a kettő közötti megkülönböztetés azon a szubjektív mozzanaton nyugszik, amely a kívánást elkülöníti a belenyugvástól. Az első fokú bíróság ítéletének indokolása szerint a vádlott és a sértett együtt italoztak, közben pertut is ittak. A vádlott a sértettnek szemrehányást tett, amiért engedte, hogy az általa ideiglenesen elhagyott asztalt mások elfoglalják. Emiatt közöttük szóbeli vita, majd később dulakodás keletkezett. E dulakodás során kölcsönösen ütötték egymást, amikor a vádlott előrántott marokra fogott zsebkésével nyolcszor úgy szúrta meg a sértettet, hogy a szúrások közül négy érte a testét, és egy megnyitotta a mellüreget is. 32