Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

kának elhatározássá érlelődésében. Viszont téves következtetéssel jutott arra a meggyőződésre, hogy az ölési szándék kialakulásánál nem ez, hanem az volt a döntő tényező, hogy tudomást szerzett M. J.-nénak a férje által történt súlyos bántalmazásáról. Sz. J. a körülmények alakulása folytán valóban csak több nappal azt követően határozta el véglegesen a sértett megölését, amikor M. J.-né utoljára vetette fel előtte férje megölésére irányuló kívánságát. Ez a körülmény azonban nem zárja ki azt, hogy az ölési szándéka M. J.-né ráhatására alakult ki, amint azt az első fokú bíróság vélte. Ugyanis annak eldöntésénél, hogy felbújtás forog-e fenn, nem az a kérdés lényeges, hogy az utolsó ráhatást követően mikor határozta el a tettes a bűntett véghezvitelét, hanem az, hogy a felbújtó ráhatására erősödjék elhatározássá a tettesben a véghezvitel gondolata, és kövesse is el a felbújtó által kívánt bűntettet. A Legfelsőbb Bíróság az ítéleti tényállásból arra a következtetésre jutott, hogy Sz. J. csupán azért, mert a sértett megverte a feleségét — bár ez a körülmény hatással volt rá — nem határozta volna el a sértett megölését. Ez a körülmény csak megerősítette benne azokat a motívumokat, amiért M. J.-né a férje megölését kívánta elérni, tehát csak beigazolta Sz. J. előtt, hogy a sértett a feleségét valóban durván meg szokta verni, és többek között ezért gyűlöli a felesége annyira, hogy megölését is kívánja. Az egyébként gyáva vádlott éppen M. J.-né ajánlatára hivatkozva igyekezett előbb munkahelyén anyagi juttatás kilátásba helyezésével a sértett megölésére vállalkozót szerezni, végül P. S. II. r. vádlottnak is a M. J.-né ígéretére támaszkodva és erre utalással ajánlott fel a biztosítási összegből 5000 Ft-ot, ha a sértett megölésében vele közreműködik. Ezekből a tényekből a Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy Sz. J. ölési szándékának kialakulásánál közrehatott befolyásoló tényezők között M. J.-né következetes ráhatása volt a döntő motívum, és az utóbb nevezett vádlott rábírására ölte meg annak férjét a kívánsága szerint, hogy attól végképp megszabadítsa a szeretőjét. Azt helyesen ismerte fel az első fokú bíróság, hogy M. J.-nét férje megölése gondolatának felvetésével nem az a cél vezette, hogy az annak életbiztosítása után járó összeget megszerezze, hanem gyűlölte férjét a magatartása miatt, és ezért kívánt tőle szabadulni véglegesen, nem pedig nyereségvágyból. Ez a körülmény azonban nem zárja ki M. J.-né cselekményének felbujtói minőségben nyereségvágyból elkövetett emberölésnek minősítését, szemben az első fokú bíróság álláspontjával. A nyereségvágyból elkövetettként minősítés kérdését nem az dönti el, hogy a felbujtó kívánt e tevékenységével maga részére vagyoni előnyt elérni — adott esetben ezzel éppen ellenkezőleg, az ellenszolgáltatás ígérete anyagi hátrányt jelentett a felbujtó számára — hanem az, hogy az említett súlyosabb minősítés alá eső bűntettre bujtott-e fel eredményesen vagy sem, mivel a felbujtó minden esetben azért a bűntettért felel, amire eredményesen felbujtott, nem kevesebbért, de nem is többért. M., J.-né tehát azzal, hogy férje megöléséért pénzbeli juttatást ígért, és felbujtása folytán Sz. J. erre alapozva pénzbeli juttatás ígéretével vette rá P. S.-t a sértett megölésében részvételre — a felbujtói tevékenysége is ez okból a nyereségvágyból elkövetett emberölésre felbujtást valósítja meg. 29