Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A kifejtettek folytán a Legfelsőbb Bíróság — a minősítést sérelmező ügyészi óvást alaposnak találva — az első fokú bíróságnak M. J.-né cselekménye minősítésére vonatkozó részét — az előbbiek szerint megváltoztatta. A Legfelsőbb Bíróság a büntetés kiszabásának kérdésével foglalkozva úgy találta, hogy az első fokú bíróság helyesen ismerte fel a vádlott által elkövetett bűntett kiemelkedő társadalomra veszélyességét, valamint lényegében az egyéni bűnösségi körülményeket is. M. J.-né terhére súlyosítóként volt figyelembe veendő, hogy házastársa sérelmére követte el a súlyos bűntettet. Enyhítőként büntetlen előélete mellett a Legfelsőbb Bíróság azt is értékelte, hogy a részben saját hibájából is sikertelen házassága, valamint férje durva magtartása kiváltotta elkeseredése nagyban közrehatott abban, hogy ilyen súlyos bűntett elkövetésére vetemedett. Ilyen bűnösségi körülmények mellett úgy találta, hogy az első fokon vele szemben kiszabott 8 évi szabadságvesztés éppen a változott súlyosabb minősítésre figyelemmel mutatkozik megfelelőnek. A közügyektől eltiltás tartamát viszont eltúlzottnak találta. Ezért M. J.-né ÜL r. vádlottal szemben új büntetésül az első fokon megállapított tartamú főbüntetést szabta ki, míg mellékbüntetésül 5 évre tiltotta el a közügyek gyakorlásától. [Legf. Bír. Bf. IV. 557/1964. sz.] [4180.] 2444. Társtettesi tevékenység elhatárolása a bűnsegédi tevékenységtől [4076.] Részletesen: Btk. 13. §-nál. 2445. Felbujtói minőségben elkövetett emberölés kísérlete helyett ifjúság elleni bűntett téves megállapítása. [4114.] Részletesen: Btk. 253. § (1) bek. nél. 15. § 2446. Visszaesőként való minősítés a Btk. 15. §-a alapján. A városi és járási ügyészség a közösen végrehajtott lopás miatt a II. r. terhelt ellen visszaesőként elkövetett lopás miatt emelt vádat. Az ügyben eljárt első és másodfokú bíróság azonban ennek a cselekménynek ekként történő minősítését kifejezetten mellőzte. Az eljáró bíróságok ítéleteik indokolásában kiemelték, hogy a II. r. terhelt tudott ugyan arról, hogy az I. r. terheltet lopás és sikkasztás miatt az 1960. évben jogerősen szabadságvesztésre ítélték, azonban ez a körülmény nem teszi lehetővé a II. r. terhelt cselekményének visszaesőként való minősítését, mert a Btk. 15. § második fordulatában foglaltakhoz képest az egyik elkövető személyéhez fűződő és súlyosabb minősítést maga után vonó körülmény csak akkor hathat ki más elkövetőre, ha oly személyes tulajdonságról van szó, amely az elkövetett bűntettnek „tényállási eleme". Az ügyben eljárt első és másodfokú bíróságnak ez az állásfoglalása törvénysértő. A Btk. 15. § második fordulata szerint ugyanis több elkövető esetében az a körülmény, amelynél fogva valamelyikükre súlyosabb büntető rendelkezést kell alkalmazni, más elkövetőre akkor hat ki, ha erről a körülményről az elkövetéskor tudott. 30