Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

tisztában lehetett volna azzal, hogy a feljelentésével V. J.-nét alaptalan büntetőeljárásnak teszi ki. [Szegedi Megyei Bíróság Bf. I. 204/1965. sz.] [4537.] 2816. Magánvádra indult törvénysértő eljárás hamis vád esetén. [4047.] Részletesen: Be. 32. §-nál. 173. § 2817. Fegyelmi vétségre vonatkozó hamis vád megállapítása, amikor az alaptalan bejelentést nem közvetlenül a vállalat fegyelmi hatóságánál, hanem annak a megbízásából eljáró ellenőrök előtt tették. A terhelt lakásán a vállalati moslékkal hizlalt sertésekkel kapcsolatos visszaélések miatt a B. vidéki Üzemi Vendéglátóipari Vállalat főellenőre és ellenőre vizsgálatot tartott. Ez alkalommal a terhelt a vállalat osztályvezetőjével kapcsolatosan olyan bejelentést tett, amely valósága esetén a nevezett fegyelmi felelősségre vonásának alapjául szolgálhatott volna. Az ellenőrök a bejelentésről szabályszerű jegyzőkönyvet vettek fel, amelyet a terhelt aláírt. A bejelentésbe foglaltak alaptalanok voltak. Az ügyben eljárt első és másodfokú bíróság a vádtól eltérően a terhelt cselekményét rágalmazásnak minősítette. Megállapították, hogy a terhelt a B. vidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat ellenőrei előtt fegyelmi vétség elkövetésével vádolta alaptalanul S. J. osztályvezetőt. Az ellenőrök azonban nem látnak el államigazgatási feladatot, így hivatalos személynek nem lévén tekinthetők, a terhelt részéről a vádolás nem hatóság előtt történt, miért is cselekménye csupán a rágalmazást valósítja meg. Ezzel a másodfokú bíróság is egyetértett. Az Elnökségi Tanács a jogerős határozat ellen emelt törvényességi óvást alaposnak találta. Rámutatott arra, hogy a megtámadott határozatban a hamis vád és a rágalmazás egymástól való elhatárolása nem helytálló elvi alapon történt. A Btk. 173. §-ában meghatározott bűntett megállapítása szempontjából ugyanis nem annak a kérdésnek a vizsgálata a döntő, hogy az említett ellenőrök hivatalos személyek-e vagy sem. Az adott esetben a terhelt lakásán vizsgálatot tartó főellenőr és ellenőr valóban nem tekinthető hivatalos személynek. A kereskedelmi vállalatok főellenőreinek és ellenőreinek a kötelességeit szabályozó 93/1962. (K. É. 28.) Bk. M. sz. utasítás szerint azonban az ellenőr „köteles a megállapított hibák kiküszöbölésére és az esetleges felelősségrevonásra javaslatot tenni". Az állami kereskedelem főellenőri és ellenőri beosztásban levő dolgozói a jogszabályban meghatározott kötelességüknél fogva tehát szorosan együttműködnek a szabálytalanságok miatt eljárni hivatott fegyelmi hatósággal. A fegyelmi vétségre vonatkozó náluk tett bejelentéseket kötelességszerűen el kell juttatniuk a fegyelmi hatósághoz. A megvádolt osztályvezető fegyelmi hatósága a B. vidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat igazgatója. Az a körülmény, hogy a terhelt a hamis vádolást tartalmazó bejelentését nem közvetlenül a nevezettnél, hanem a vállalati igazgató megbízásából eljáró ellenőrök előtt tette meg, az említett bűntett megvalósulását nem zárja ki, függetlenül attól, hogy az ellenőrök a saját személyükben hivatalos személyeknek nem tekinthetők. Törvényi alappal nem bíró, indokolatlanul szűk jogértelmezésre vezetne az ezzel ellentétes 224