Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

c) ... társadalmi szervezetnél, gazdasági vagy más szerveknél államigaz­gatási feladatot ellátó személy... (pl.: kórházi orvos, amennyiben táppénzes állományba helyezés tárgyában intézkedik stb.). A Btk. 114. §-ának első tételében foglaltak szerint tehát az orvos csak akkor tekinthető hivatalos személynek, ha államigazgatási szervnél, az annak rendeltetésszerű működéséhez tartozó munkakörben dolgozik, illetve ha más szervnél államigazgatási feladatot lát el. A törvény azonban kivételesen a Btk. 114. § első tételének körén kívül más személyeket is részesít a hivatalos személyeknek járó fokozott büntető­jogi védelemben, illetve az ezekre megállapított fokozott felelősséggel ter­hel. A Btk. 156. §-ának (1) bekezdése szerint: ... a jogszabályban meghatá­rozott körben az orvost a 155. § alkalmazása szempontjából ugyanaz a bün­tetőjogi védelem illeti meg, mint a hivatalos személyeket. A Btk. 156. §-ának az indokolása az orvosi rendtartásról szóló 1959. évi 8. számú tvr. 9. §-ára, illetve a tvr. végrehajtásáról szóló 51/1959. (XII. 31.) Korm. számú rendelet 2. §-ára utal. A Btk. 156. §-ának a szövegéből következik, hogy az orvost — amennyiben a Btk. 114. §-ának első tétele szerint egyben nem hivatalos személy — a fo­kozott védelem csupán a Btk. 155. §-ában foglalt hivatalos személy elleni erőszak vonatkozásában illeti meg, és ez nem terjed ki a Btk. 158, §-ában foglalt hivatalos személy megsértésére. A Btké. 37. § (1) bekezdése szerint a Btk. 149—150. §-aiban meghatáro­zott bűntettek elkövetője nemcsak az egyébként is hivatalos személynek minősülő orvos, hanem minden olyan orvos lehet, aki működését az állami egészségügyi szolgálat keretében fejti ki. E rendelkezésekkel a törvény szorosan meghatározta azoknak a személyek­nek a körét, akiket a Btk. 114. §-ában foglaltakon kívül is a hivatalos sze­mélynek járó fokozott védelemben kíván részesíteni, illetve a hivatalos sze­mélyekre megállapított fokozott felelősséggel terhelni. 2S09. Rágalmazás helyett hivatalos személy megsértésének megállapítása a bíróság által kirendelt szakértő becsületének csorbítására alkalmas tényállí­tás miatt. Az első fokú bíróság a terheltet rágalmazásért 1000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Az első fokú ítélet ellen a terhelt felmentésért jelentett be fellebbezést. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a Be. 48. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta a fellebbezés elbírálását. A fellebbezés alaptalan. A terhelt bűnösségének kimondása megfelel az anyagi jognak. Tévedett azonban az első fokú bíróság, amikor a terhelt cselekményét rá­galmazásnak minősítette. A Legfelsőbb Bíróság már számos határozatban rá­mutatott arra, hogy a kirendelt szakértő a feladatainak ellátása körében: hivatalos személy. A bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő a kiren­deléssel járó feladatainak ellátása körében a kirendelő hatóságnál — bár nem munkaviszonyban és nem állandó jelleggel — szolgálatot teljesít és a tevékenysége az őt szakértőül alkalmazó hatóság rendeltetésszerű működé­séhez tartozik. (BJD 626.) A terhelt által tett tényállítások, illetve az általa használt kijelentések al­219

Next

/
Oldalképek
Tartalom