Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A járásbíróság tévesen jelölte meg a terheltet büntetlen előéletűnek. A terheltet ugyanis a járásbíróság 1959. április 1. napján kelt ítéletében 1 rb súlyos testi sértés és 1 rb könnyű testi sértés miatt 2 hónapi börtönre ítélte. A terheltnek ez a büntetése az 1963. évi 4. sz. tvr. 7. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján rehabilitáció alá esett ugyan, a 8. § alapján azonban a kegyelem hatályát vesztette, mivel a tvr. megjelenését követő 3 éven belül (1963. december 8-án) a terheltet szándékos bűntett miatt — a törvényességi óvással megtámadott ügyben — elítélték. A járásbíróság ítélete a cselekmény minősítése tekintetében törvénysértő. A terhelt ugyanis a csoportosulás szervezője volt, és nem csupán annak tagjaként működött közre a bűntett elkövetésében. Mivel pedig a sértett bántalmazásában mint bűnsegéd részt vett (a sértettet lefogta, mialatt társai bántalmazták és ezzel akadályozta őt a védekezésben), cselekménye nem a Btk. 155. § (3) bekezdésének c) pontja alapján, hanem a (4) bekezdés szerint minősül, és eszerint is büntetendő. A törvénynek megfelelő minősítés mellett a kiszabott büntetés törvénysértően enyhe. Az elkövetett bűntettet a törvény 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Az elsőbíróság által megállapított 8 hónapi szabadságvesztés csupán a Btk. 68. §-a (2) bekezdése c) pontjának alkalmazásával lenne kiszabható. A terhelt azonban 1959. évben ugyancsak barátokat szervezve, többedmagával követte el az előző erőszakos bűncselekményeit is. Erre figyelemmel a büntetés mértékének megállapításánál az enyhítő szakasz alkalmazása törvénysértő. Végül törvénysértő az elsőbírói ítélet a büntetés felfüggesztését illetően is. A terheltet ugyanis a bűntett elkövetését megelőzően 5 éven belül szándékos bűntett miatt ítélték el végrehajtható szabadságvesztésre. Ez okból a Btk. 70. §-a (5) bekezdésének c) pontja értelmében a szabadságvesztés felfüggesztése kizárt. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 282. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a járásbíróság ítélete a terheltre vonatkozó részében törvénysértő; e § (4) bekezdése alapján az ítéletet e részében hatályon kívül helyezte, a terhelt cselekményét csoportosulás szervezőjeként elkövetett hivatalos személy elleni erőszaknak minősítette. Büntetését 2 évi szabadságvesztésben és 2 évre a közügyektől eltiltásban állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság a főbüntetésnek a törvényi minimumban való megállapításánál — a cselekmény tárgyi súlyát is figyelembe véve — messzemenően értékelte a terhelt viszonylag fiatalabb korát és a büntető eljárás során tanúsított megbánó magatartását; egyben a cselekmény jellegére tekintettel a Btk. 49. § alapján mellékbüntetésül a közügyektől is eltiltotta. [Legf. Bír. B. törv. IV. 845/1965. sz.] [4672.] 2798. A taxisofőrt megilleti a hivatalos személy büntetőjogi védelme. [3805.] Részletesen: Btk. 156. §-nál. 2799. Halmazat megállapításának mellőzése hivatalos személy elleni erőszak és könnyű testi sértés esetén. [4344.] Részletesen: Btk. 65. §-nál. 215