Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

lembe kell venni az olyan megelőző elítéltetést is, amely ugyan mentesítés alá esett, a mentesítés azonban utóbb hatályát vesztette. 5. A kifejtettek vonatkoznak értelemszerűen a közkegyelmi mentesítésre is. Az 1963. évi 4. sz. tvr. 8. §-a szerint a kegyelem — beleértve a kegyelmi mentesítést is — hatályát veszti azokkal szemben, akiket e kegyelmi elhatározást követő 3 éven belül elkövetett szándékos bűntett miatt ítélnek el. Az újabban elkövetett szándékos bűntett miatt elítéléssel egyidejűleg tehát a kegyelmi mentesítés hatályát veszti, következésképpen az előző elítéltség a visszaesőként való minősítés szempontjából figyelembe veendő. 2770. BK 425. (BH 1964. évi 3. sz.) A hivatalos személy elleni erőszak akkor minősül felfegyverkezve elkövetettként, ha az elkövető az emberi élet kioltására alkalmas eszközt a bűntett elkövetésekor magánál tartja, annak érdekében, hogy azt szükség esetén felhasználja, — függetlenül attól, hogy a hivatalos személynek az elkövető felfegyverkezett voltáról tudomása van-e vagy sem. 1. A hivatalos személy elleni erőszak a Btk. 155. § (3) bek. b) pontja szerint súlyosabban, 6 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha az elkövető fel volt fegyverkezve. A Btk. 115. §-ában foglalt értelmező rendelkezés szerint felfegyverkezve akkor követik el a bűntettet, ha az elkövető az ellenállás leküzdésére vagy megakadályozása érdekében az emberi élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál. E rendelkezés tehát a felfegyverkezve elkövetést nem korlátozza arra az esetre, ha az elkövető a fegyvert használja is, elég ha azt magánál tartja. A fegyver használata a súlyosabb minősítésnek tehát nem előfeltétele. 2. A Btk. 115. §-ában foglalt meghatározás szerint az elkövető a fegyvert az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében tartja magánál. Az „érdekében" kitétel tartalmilag céltudatosságra utal, aminek megállapításánál az elkövető szándékára is figyelemmel kell lenni. (Ha pl. az elkövető állandóan hord magánál zsebkést és azt a cselekmény elkövetésénél is a zsebében tartja, de azt a körülményekből következtethetően a hivatalos személy ellenállásának leküzdésére felhasználni nem kívánja és nem is használja fel: a zsebkés magánál tartásának a cselekmény elkövetésével semmiféle összefüggése nincs, a minősített eset megállapítására alapul nem szolgálhat.) Ki kell zárni a minősített eset köréből azt, amikor az emberi élet kioltására alkalmas eszközt az elkövető nem a cselekménnyel összefüggésben, tehát nem a hivatalos személy ellenállásának leküzdése érdekében tartja magánál. Ezt az álláspontot támasztja alá az is, hogy a felfegyverkezve elkövetés társadalomra veszélyessége azért magasabb fokú, mert az egyfelől az elkövetőnek a fegyverrel kapcsolatos szándéka folytán fokozottabb elszántságára utal, — másfelől a fegyver eshetőleges használata a hivatalos személy amúgy is veszélyes helyzetét objektíve súlyosbítja. Amennyiben azonban a fegyverként használható eszközzel az elkövetőnek semmiféle ilyen szándéka nincsen, úgy az elkövető és a cselekmény fokozottabb társadalmi veszélyességéről nem lehet szó. Minthogy az elkövető szándéka és a cselekmény társadalmi veszélyessége 201