Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

szolgál a súlyosabb minősítés alapjául: így közömbös az a körülmény, hogy az elkövető felfegyverkezett voltáról a hivatalos személynek tudomása volt-e vagy sem. 2771. í. Javító-nevelő munkára történt korábbi elítélés nem alapozza meg a visszaesőként való minősítést. II. Szabadságvesztés és javító-nevelő munka összbüntetésbe foglalása. I. A járásbíróság az 1963. június hó 11. napján kelt ítéletében a terheltet az 1963. március hó 29. napján elkövetett cselekményéért bűnösnek mondotta ki súlyos testi sértésben, és ezért jogerősen 6 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. Ugyanez a járásbíróság az 1963. november hó 29. napján hozott, és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletében a terheltet visszaesőként elkövetett súlyos testi sértés miatt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte és megállapította, hogy a terhelt a büntetése háromnegyed részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Az elítélés alapjául szolgáló cselekményt a terhelt 1963. augusztus hó 11. napján követte el. A bíróság ítéletének indokolása szerint a terheltet azért tekintette visszaesőnek, mert az elbírált cselekményt megelőzően súlyos testi sértés miatt a bíróság jogerősen elítélte. A terhelt feltételes szabadságra bocsátását a Btk. 39. § (2) bek. alapján pedig azért korlátozta, mert a terhelt már büntetve volt szándékos bűntett miatt. A járásbíróság 1964. február 15. napján kelt összbüntetést kiszabó ítéletében az előbb hivatkozott két ítéletnek a szabadságvesztést, illetve a javítónevelő munkát kiszabó részét hatályon kívül helyezte, a javító-nevelő munkából még hátralevő rész helyett a terhelttel szemben összbüntetésül 7 hónapi és 3 napi szabadságvesztést szabott ki. Az összbüntetés tárgyában hozott ítélet indokolása utal arra, hogy a terhelt a javító-nevelő munkából 45 napot töltött le. A fenti ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 115. §-a értelmében eltérő rendelkezés hiányában visszaeső, akit a bűntett elkövetését megelőzően szándékosan elkövetett ugyanolyan bűntettért már szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kiállásától vagy végrehajhatósága megszűnésétől az újabb bűntett elkövetéséig öt év még nem telt el. A testi sértéssel kapcsolatban a Btk. 257. § (6) bekezdése megjelöli azokat a bűntetteket, amelyek miatt történt elítélés esetén is a visszaesés szerinti minősítés megállapítható, egyébként azonban e törvényhely a Btk. 115. §-ában a visszaesés kérdésében általában adott szabályozástól eltérő rendelkezést nem tartalmaz. Ezért a visszaesésen alapuló minősítés megállapítására csak akkor van törvényes lehetőség, ha az elkövetőt korábban szabadságvesztésre ítélték, és az egyéb törvényes előfeltételek is fennállanak. Nincs helye tehát visszaesés megállapításának akkor, ha az elkövetőt korábban javító-nevelő munkára ítélték. A Btk. 39. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés is csak szabadságvesz202