Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

bűntett elbírálására a próbaidő alatt vagy annak letelte után került sor, ebben a vonatkozásban nincs jelentősége. Hasonlóképpen az, akit a kegyelmi elhatározást követő 3 éven belül elkövetett szándékos bűntett miatt elítélnek, bebizonyítja, hogy a kegyelemre nem méltó; ezért ez — beleértve a közkegyelmi mentesítést — vele szemben hatályát veszti. A mentesítés hatály vesztése tehát annyit jelent, hogy az elkövető későbbi magatartása folytán bebizonyosodott, hogy a megjavulására alapított feltételezés meghiúsult. A mentesítés intézményének pedig éppen az a „vélelem" az alapja, hogy az elítélt — a megszabott előfeltételek teljesedése esetén — megjavul. (Btk. Min. Ind. 184. old.) A mentesítés hatályvesztése így annak a következménye, hogy az elítélt saját magatartásával a mentesítéshez fűzött reményeket meghiúsította. Abból, hogy a mentesítés alapja megdőlt és a mentesítés törvényi rendelkezés folytán hatályát vesztette, következik, hogy az a jogi helyzet áll elő, mintha az elítélt mentesítésben nem is részesült volna. A hatályvesztés tehát az úiabb elítélés következményeként ex tunc hat. 3. A feltételes mentesítés fenti eseteiben a mentesítés hatályvesztése minden vonatkozásban kell hogy érvényesüljön. Következésképpen a visszaesőként való minősítés szempontjából is figyelmen kívül marad az olyan mentesítés, amely utóbb hatályát vesztette. A Btk. 115. §-a szerint visszaeső, akit a bűntett elkövetését megelőzően szándékosan elkövetett ugyanolyan bűntettért már szabadságvesztésre ítéltek és a büntetés kiállásától vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűntett elkövetéséig 5 év még nem telt el. (A Btk. 311. §-a adja a visszaeső meghatározását a XVI. fejezet szempontjából.) A visszaesés vonatkozásában nincsen jelentősége annak, hogy a korábbi szabadságvesztést végrehajtották-e, vagy próbaidőre feltételesen felfüggesztették. Figyelmen kívül maradt azonban a visszaesés szempontjából a felfüggesztett szabadságvesztés akkor, ha beállott a törvényi mentesítés. Ha viszont a mentesítés utóbb hatályát vesztette, akkor a megelőző elítéltetést a visszaesőként való minősítés szempontjából ugyanúgy kell figyelembe venni, mintha a mentesítés be sem állott volna. A törvény rendelkezésével kerülne szembe az a felfogás, amely a visszaesőként való minősítés szempontjából a mentesítés hatály vesztésének nem tulajdonítaná ezt az ex tunc joghatást. Ennek a felfogásnak látszólag az lehetne a formális alapja, hogy az utóbbi bűntett elkövetése idején az elkövető még büntetlennek volt tekintendő. Ámde ez a felfogás a mentesítés hatály vesztésének szükségképpeni következményeit nem vonja le, éppen abban a vonatkozásban, ahol az közvetlenül jelentkezik. 4. Az utóbbi megvalósult bűntett szándékos elkövetésével hiúsult meg a mentesítés alapjául szolgált feltételezés, dőlt meg annak alapja. Az újabban elkövetett bűntett miatt történt elítéléssel egyidejűleg kerül sor a felfüggesztett büntetés végrehajtásának elrendelésére, s egyben a mentesítés hatályvesztése megállapítására. Mindez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a visszaesőként való minősítés szempontjából már annak az utóbb elkövetett bűntettnek az elbírálásánál — amely bűntett elkövetése, illetve az amiatt való elítéltetés folytán vesztette hatályát a mentesítés — figye200