Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A tizenöt éves vádlott 1964. június havában külföldre akart szökni, de a határőrség elfogta és 3 nap után hazaengedte. Egy hónap múlva a Balaton partján sátorozott, ahol a szomszéd sátorból többek között egy 1600 Ft értékű fényképezőgépet lopott el. E bűncselekmények miatt a fiatalkorúak bírósága 1964. november havában javítóintézeti nevelését rendelte el. Az a.-i nevelőintézetbe került, ahonnan több alkalommal is kiszökött, a rendőrség vitte vissza. 1965. január 6-án — a néhány nap előtti szökés, bujkálás miatti fáradtsága folytán — a vádlott az oktatás alatt bóbiskolt, amiért előbb többször figyelmeztették, majd N. K. tanár a fejére koppintott és az első padba ültette. Emiatt a vádlott a könyveit lecsapta a padra, mire a tanár arcul ütötte, a vádlott pedig erre megrúgta a tanárt. 1965. január 8-án reggel, a foglalkozás kezdetekor J. L. sértett, nevelő figyelmeztette a vádlottat, hogy változtasson az életvitelén, mert különben börtönbe fog kerülni. A vádlott azt felelte, hogy ő oda is akar jutni, majd kikéredzkedett a WC-re. A sértett közölte, hogy erre a közeli szünetben lesz alkalom, mire a vádlott — halkan, de társai számára hallhatóan — megjegyezte, hogy ha a sértett sokat ugrál, szétveri a pofáját. Ezután, amikor a sértett az egyik tanuló munkáját ellenőrizte, a vádlott az asztalról felkapott egy 26 cm hosszú nyelű, a végén bunkóval ellátott fakalapácsot és azt két kézre fogva, hátulról nagy erővel a sértett fejére ütött, Utána ki akart szökni az intézetből, de társai megakadályozták. A sértett az ütéstől a tarkó tájon 8 cm hosszú koponyaalapi törést szenvedett, melyhez lágyagyburki vérzés is társult. Életét csak a szakszerű és gyors orvosi beavatkozás mentette meg. A sérülés gyógytartama 2—3 hónap, és csak később derül ki, hogy járt-e maradandó egészségkárosodással. A megyei bíróság a fiatalkorú vádlottat hivatalos személy ellen elkövetett emberölés kísérlete miatt 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A minősítés kapcsán kifejtette, hogy a fiatalkorú vádlott — mint javító-nevelésre utalt — nevelőjével szemben, annak hivatalos eljárása miatt követte el a cselekményt. A sértett a Művelődésügyi Minisztérium fiúnevelő intézetének a nevelője. Ez az intézet hivatott a fiatalkorúak bírósága által fiatalkorú bűnözőkkel szemben elrendelt nevelő intézkedés: a javítóintézeti nevelés foganatosítására és végrehajtására. A sértett tevékenysége ennek az intézetnek a rendeltetésszerű működéséhez tartozik; következésképpen a Btk. 114. §-a szerinti hivatalos személynek tekintendő. Így a fiatalkorú vádlott ölési cselekménye a Btk. 253. §-a (2) bekezdésének c) alpontja szerint minősül. A Legfelsőbb Bíróság a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezést elutasította. Rámutatott arra, hogy azzal a körülménnyel, mely szerint a vaslemezegyengetésre szolgáló, nagyméretű és jelentős súlyú fakalapáccsal nagy erővel fejre mért ütés halálos is lehet, bármilyen alacsony szellemi színvonalon álló vagy lelki struktúrájú személy is tisztában van. Tudta ezt a fiatalkorú vádlott is, aki az orvosszakértői vélemény szerint ugyan indulatkitörésekre hajlamos (pszichopata) személyiség, de egyébként teljesen beszámítható, értelmi képessége korának megfelel. Az első fokú bíróság ítéletében értékelt bűnösségi körülményeket a Legfelsőbb Bíróság kiegészítette azzal, hogy enyhítő a vádlott pszichopata egyé191