Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

amennyiben a másodfokú bíróság az első fokú bíróságtól eltérő jogi álláspontra helyezkedne, úgy az első fokú bíróság által befolyással üzérkedésként értékelt cselekményeinek csalásként való minősítését indítványozta. A másodfokú bíróság érdemi határozatát az első fokú bíróság ténymegállapításaira alapította, mert azt a perrendszerűen értékelt bizonyítás anyagával megalapozottnak találta. Helyes az első fokú bíróságnak az a végső következtetése, hogy a vádlott a tényállásban részletezett magatartásaival bűncselekményeket követett el. Az elkövetett cselekmények jogi minősítése vonatkozásában az első fokú bíróság azonban tévedett. A Btk. 153. §-ában meghatározott befolyással üzérkedést az követi el, aki azért, hogy valódi vagy színlelt befolyását hivatalos személynél érvényesítse, a maga vagy más részére előnyt követel, kér vagy elfogad. Azt, hogy a Btk. alkalmazása szempontjából ki tekintendő hivatalos személynek, a Btk. 114. §-a határozza meg. Az első fokú bíróság a vád tárgyává tett tények, a vád szerinti minősítés elbírálásánál ennek a kérdésnek a bővebb vizsgálatát elmulasztotta, illetve ítéletében nem adott számot arról, hogy milyen megfontolások alapján jutott arra az eredményre, hogy az OTP-nek az állampolgárok személyi kölcsönét intéző tisztviselője a törvény alkalmazása szempontjából hivatalos személy, tehát a vádlott anyagi előnyért befolyásának hivatalos személynél való érvényesítésére vállalkozott. Az Országos Takarékpénztár az állam gazdasági szerve, ebből következik, hogy a Btk. 114. §-a rendelkezése szerint a törvény alkalmazása szempontjából csak az a tisztviselője tekinthető hivatalos személynek, aki államigazgatási feladatot lát el. Személyi kölcsön folyósítása kifejezetten a Takarókpénztár és a fél között megfelelő garanciák mellett lebonyolított kereskedelmi ügyletet jelent, amely az állam által létrehívott e gazdasági szerv egyik kereskedelmi tevékenysége körébe tartozik, ez pedig államigazgatási feladatnak korántsem tekinthető. Az irányadó tényállás szerint a vádlott általánosságban hivatkozott az OTP-nél levő összeköttetéseire, ismeretségeire, amelyek révén a munkatársai személyi kölcsön igénylését kedvezően tudja elintézni. A vádlott tehát a kért anyagi előny fejében befolyásának az OTP-nek a személyi kölcsönök folyósítása tekintetében rendelkezni hivatott tisztviselőinél való érvényesítésére vállalkozott. Minthogy azonban e személyek az előbb kifejtettekhez képest hivatalos személynek nem tekinthetők, a Btk. 153. §-ában meghatározott bűntett létrejöttéhez szükséges az a tényállási elem, hogy a valódi vagy színlelt befolyást „hivatalos személynél" érvényesítse, nem valósult meg. A másodfokú bíróság a vádlott cselekményeit 5 rendbeli csalással elkövetett tulajdon elleni bűntettnek és 3 rendbeli visszaesőként elkövetett csalásnak minősítette. [Budapesti Fővárosi Bíróság Bf. XXII. 2048/1963. sz.] [3884.] 2760. í. A határőr határőrizeti feladatának az ellátása során: hivatalos személy. 11. Hivatali hatalommal való visszaélés megállapítása szolgálati hatalommal való visszaélés helyett. 188