Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A katonai bíróság a határőr vádlottat — egyéb bűncselekményei mellett — az alábbi tényállás alapján szolgálati hatalommal való visszaélésben is bűnösnek mondotta ki. A vádlott szabadságát töltötte szüleinél a határ közelében levő B. községben. Az esti órákban ittas állapotban egyenruhában kerékpárral ment át a szomszédos községbe, mikor találkozott egy lovaskocsival, és az azon ülőket állj figyelmeztetéssel megállította, majd igazoltatta. Az egyik nőt a kocsiról leszállította és felszólította, hogy kövesse a közeli erdő felé. Néhány lépés megtétele után azonban a lánynak sikerült elszaladnia. A vádlott egy darabig üldözte, de ittassága miatt nem tudta utolérni. Tévedett az első fokon eljárt bíróság, mikor a vádlott fenti cselekményét szolgálati hatalommal való visszaélésnek minősítette. A határőrség tagjai a határ közelében levő és a határőrizet felügyelete alatt álló területen igazgatási feladatokat is látnak el, intézkedni jogosultak a jogtalanul ott tartózkodó személyekkel szemben. E működésük során így hivatalos személynek tekintendők, s a határ közelében lakó, valamint ott tartózkodó személyek is tisztában vannak azzal, hogy a határőrség tagjai utasításának engedelmeskedni tartoznak. A vádlott ennek folytán, mikor a határ közelében határőri szolgálati helyzetével visszaélt, és jogtalan intézkedést — igazoltatást — foganatosított, mint hivatalos személy hivatali helyzetével élt vissza, s azzal mást jogtalanul hátrányos helyzetbe hozott. E magatartása ennek folytán nem az első fokú, ítéletben írt, a Btk. 330. § (1) bekezdésében foglalt szolgálati hatalommal való visszaélésnek, hanem a Btk. 144. §-ában meghatározott hivatali hatalommal való visszaélésnek minősül, miután az előbbi rendelkezés a törvény szövegéből megállapíthatóan is szubszidiárius jellegű, s nem kerülhet alkalmazásra, ha — mint a jelen esetben is — a vádlott magatartása valamely súlyosabb büntetendő cselekmény törvényi tényállását is megvalósította. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú ítéletet a jogi minősítés tekintetében ekként megváltoztatta. [Legf. Bír. Katf. III. 561/1964. sz.] [4187.] 2761. A ktsz személyzeti előadója a kádervélemények adása körében hivatalos személy. A Legfelsőbb Bíróság a következő indokolással állapította meg, hogy a ktsz személyügyi előadója a káder vélemények adása körében hivatalos személy. A felvetett jogkérdés elbírálásának alapja annak eldöntése, hogy a személyzeti előadó munkája államigazgatási vagy munkaügyi jogkörbe tartozó tevékenység-e. Ettől függően minősülhet a vád tárgyává tett cselekmény közvádra üldözendő hivatali visszaélésnek vagy magán vád alapján elbírálandó rágalmazásnak. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak a személyzeti munkáról szóló 1050/1957. (V. 31.) számú határozatának 1/b pontja akként rendelkezik, hogy „Iparigazgatóságoknál, trösztöknél, általában az 500 főnél nagyobb vállalatoknál — a terület nagyságától függően — kell személyzeti előadót (előadókat) beállítani, míg közép- és kisebb vállalatoknál, így a tanácsi vállalatoknál is, a személyzeti munkához közel álló feladatokat (munkaerőgazdálkodás, munkásellátás) ellátó dolgozó végzi a nyilvántartási feladatokat. Következésképpen az 1050/1957. számú kormányhatározat a sze189