Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

Az első fokú bíróság ítélete részletesen tartalmazza, hogy a vádlott mint fiatalkorú — hány esetben állt már a bíróság előtt. Ezek közül az 1959. július 17-én jogerőre emelkedett ítélettel 1 rb lopás és 3 rb fogoly szökés miatt egységes büntetésül kiszabott 1 év 2 hónapi szabadságvesztés tekintetében nem következett be a mentesítése a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, sem a Btk. 102. §-ának (1) bekezdésére, sem pedig a Btá. 66. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel. A másodfokú bíróság a vádlott nyilatkozata alapján a tényállást a Be. 255. §-ának (1) bekezdése alapján kiegészíti azzal, hogy a vádlott ezen büntetéséből 1960. április 27-én történt szabadulását követően nem kérte a mentesítését. Mivel a bíróságnak nem állott módjában őt a Btá. 68. §-ának (4) bekezdése alapján e kedvezményben részesíteni, ezért büntetettsége nemcsak e büntetés tekintetében áll meg, hanem az 1962. május 23-án jogerőre emelkedett ítélettel a társadalmi tulajdont károsító sikkasztás és 2 rb lopás miatt kiszabott 1 évi szabadságvesztéssel kapcsolatban is, mert bár ezt a büntetést 1963. január 3-án kiállotta, és így a Btk. 102. §-a (1) bekezdésének megfelelően mentesült volna e büntetés tekintetében a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól: ennek akadálya volt azonban a Btk. 83. §-ában szabályozott együttes mentesítés szabálya. Ennek folytán a másodfokú bíróság a vádlott cselekményeit a Btk. 296. § (2) bek. d/l. pontjának megfelelően visszaesőként elkövetettnek minősítette. [Budapesti Fővárosi Bíróság Bf. XXIII. 4402/1963. sz.] [3924.] 2749. Fiatalkorú elítélt esetében a mentesítés egységessége. A fiatalkorú vádlottat erőszakos nemi közösülés kísérlete miatt a bíróság 3 évi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Az elítélt a szabadságvesztést 1964. január 24-én kiállotta. Az elítélt az ítélethozatalkor előzetes letartóztatásban volt. A 3 évi közügyektől eltiltás mellékbüntetés a sikeresen letelt feltételes szabadságra bocsátásának a napján, 1963. január 23-án vette kezdetét. Az első fokú bíróság az elítélt bírósági mentesítés iránti kérelmét elutasította, mivel a 3 évi közügyektől eltiltás végrehajtása még nem fejeződött be, s ezért a Btk. 82. §-a értelmében az elítélt az elítéléshez fűződő hátrányos következmények alól bírósági mentesítésben nem részesülhet. E végzés ellen az elítélt által bejelentett fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság a következő indokolással utasította el. A Btk., amelynek mint szocialista törvénynek egyik jellemzője az is, hogy az anyagi büntetőjog egész anyagát, tehát a fiatalkorúakra vonatkozó különleges rendelkezéseket is tartalmazza, a kivételes szabályokat a VI. fejezetbe foglalta. E fejezet élén álló 85. § (2) bekezdésében pedig akként rendelkezik, hogy a fiatalkorban elkövetett bűncselekmények megítélésénél is szabályszerűen a Btk. általános rendelkezéseit kell alkalmazni, s a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések csak a kivételes szabályokat tartalmazzák. A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésnek — a fiatalkorúakra vonatkozó — kivételes szabályait a Btk. 102. §-a foglalja magában. E szerint a törvényi mentesítést illetően az a kivételes szabály, hogy a végrehajtható 1 évet meg nem haladó tartamban kiszabott szabadságvesztés esetében a fiatalkorú a büntetés végrehajtása befejezésének, illetőleg végrehajt182