Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

(1) bek.], ha tehát a fiatalkorú érdeke és a társadalom védelme egyaránt azt teszi szükségessé, hogy a fiatalkorút a fejlődésre kártékony, rossz hatású környezetéből kiemeljék, s minthogy — az intézkedés e célját tekintve — a javítóintézeti nevelés tartama is részben határozatlan, amely tartamba az előzetes letartóztatás beszámítása fogalmilag kizárt: ezért rendelkezik a Btk. 99. §-ának (2) bekezdése akként, hogy a bíróság az összbüntetést képező szabadságvesztés tartamát az eset összes körülményeinek — különösen a fiatalkorú egyéniségének és személyi körülményeinek — figyelembevételével állapítja meg, illetve hosszabbíthatja meg a szabadságvesztést legfeljebb egy évvel. E sajátos jellegű összbüntetés megállapítását nem az alapügyekben alkalmazott intézkedés és szabadságvesztés tartamának mechanikus összevetése, hanem az a szempont határozza meg, hogy milyen tartamú szabadságvesztéstől várható — a fentiekben jelzett elveknek megfelelően — a fiatalkorú helyes irányba fejlődése. Az előző ügyben előzetes fogvatartásban töltött idő kötelező beszámítása egyébként arra a visszás eredményre is vezethet, hogy ha a bíróság a szabadságvesztés tartamát az előzőleg fogvatartásban töltöttnél rövidebb időtartammal hosszabbítja meg, úgy az első ügyben eltöltött előzetes fogvatartásnak a meghosszabbítás mértékét meghaladó része a második ügyben alkalmazott szabadságvesztés tartamát csökkentené. 2746. Próbárabocsátott fiatalkorú által ezt megelőzően elkövetett bűncselekmény egységes elbírálásának kérdése. [4222.] Részletesen: Btk. 90. §nál. A fiatalkorú mentesítése a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól 102. § 2747. BK 415. (BH 1963. évi 12. sz.) A visszaesőként való minősítés szempontjából — az utóbb elkövetett bűntett elbírálásánál — figyelembe kell venni az olyan megelőző elítéltetést is, amely törvényi vagy kegyelmi mentesítés alá esett, a mentesítés azonban utóbb hatályát vesztette. Részletesen: Btk. 115. §-nál. 2748. A visszaesőként való minősítés téves mellőzése a fiatalkorban elkövetett cselekmények miatt kiszabott, de mentesítés alá eső szabadságvesztések mellett. Az első bíróság a vádlottnak azt a cselekményét, hogy 1963 januártól—márciusig terjedő idő alatt három sértettől különféle összegeket és egy karórát tulajdonított el, és ezáltal nekik összesen 13 000 Ft kárt okozott, a Btk. 291. §-ában meghatározott és a 296. § (1) bekezdés szerint minősülő 3 rendbeli, egy esetben folytatólagosan elkövetett lopásnak minősítette. A Fővárosi Főügyészségnek a fellebbezési tárgyaláson jelenlevő képviselője a súlyosbításra irányuló fellebbezési óvás keretében indítványozta a vádlott, cselekményét visszaesőként elkövetettnek minősíteni. Az erre irányuló ügyészi okfejtés alapos, s ezt a másodfokú bíróság is magáévá tette. 181