Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

Ezt a cselekményt a járásbíróság a vádlott terhére meg is állapította, és ezért az 1964. június hó 12. napján hozott ítéletével a fiatalkorú javítóintézeti nevelését rendelte el. Az ítélet ellen a fiatalkorú vádlott jelentett be fellebbezést a javítóintézeti nevelés elrendelése miatt, felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása végett. A megyei főügyész pedig az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta arra való tekintettel, hogy a bíróságnak egységesen kell elbírálni a jelen ügyben vád tárgyává tett könnyű testi sértési cselekményt a fiatalkorú által elkövetett azon lopási cselekménnyel, amely miatt a korábbi ügyben próbárabocsátották. Ami a fiatalkorú vádlott fellebbezését illeti, ez a megyei bíróság álláspontja szerint törvénynél fogva kizárt. A fiatalkorúakkal szembeni eljárásban a Be. 335. § (2) bekezdése és a 336. §-ában foglaltakra is tekintettel alkalmazandó Be. 234. § III. pontja szerint ugyanis a terhelt terhére csak a magán vádló és a magánfél jelenthet be fellebbezést a Be. 338. §-ában írt — ezúttal fenn nem forgó — korlátozás mellett, a Be. 234. § I. pontja értelmében pedig az ügyész is. Az első fokú bíróság a fiatalkorú vádlottal szemben javítóintézeti nevelést, tehát a Btk. 88. §-a szerinti nevelő intézkedést alkalmazott. A büntetés f®galmilag súlyosabb joghátrányt jelent, mint a nevelő intézkedés. A büntetésnek a nevelő intézkedésnél súlyosabb jellegére kell következtetni a Btk. 87. § (1)—(2) bekezdéseiben foglaltakból is, amelyek szerint a fiatalkorúakkal szemben rendszerint nevelő intézkedést kell alkalmazni, és büntetést akkor kell kiszabni, ha a nevelő intézkedés alkalmazása akár azért, mert a fiatalkorú a bűntett elbírálásakor már a 18. életévét betöltötte, akár más okból nem mutatkozik célravezetőnek. Nem változtat ezen az a körülmény sem, ha adott esetben az alkalmazott nevelő intézkedést a fiatalkorú magára nézve súlyosabbnak tartja annál, mintha büntetést szabtak volna ki vele szemben. Minthogy pedig a fiatalkorú vádlott az első fokú bíróság által alkalmazott nevelő intézkedés helyett felfüggesztett szabadságvesztés, tehát büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést, mint törvénynél fogva kizártat, a megyei bíróság a Be. 244. § b) pontjában írt okból, a Be. 262. §-a értelmében alkalmazandó 246. § (1) bekezdése szerint elutasította. A kifejtettek alapján joghatályos fellebbezést az ügyben nem jelentettek be, ezért a megyei bíróság a megyei főügyésznek az elsőbírói ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló indítványának nem adhatott helyt. A főügyészi indítvány alapját képező kérdésben a megyei bíróság szükségesnek látja rámutatni a következőkre: A próbárabocsátással kapcsolatban a Btk. 90. §-a csak azon kérdésekre vonatkozóan nyújt szabályozást, hogy a bíróságnak milyen intézkedést kell tenni az esetben, ha a fiatalkorú a próbárabocsátás időtartama alatt kifogástalan magatartást tanúsított, illetve ha a magatartási szabályokat megszegte vagy bűntettet követett el. Nincs ellenben kifejezett jogszabályi rendelkezés arra — a jelen esetben is fennforgó — esetre, ha a valamely bűncselekmény miatt próbárabocsátott fiatalkorúval szemben a próbaidő alatt derül ki, hogy ezt megelőzően más bűncselekményt is elkövetett. A Btk. 90. § (1) bekezdése értelmében próbárabocsátás esetén a bíróság a végleges határozat meghozatalát egy évre elhalasztja. Ezen ítéleti rendelkezés alapjául szolgáló eljárásban tehát a bíróság érdemben csak azt döntötte el, 12 Büntetőjogi döntvénytár 177