Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)
hogy a fiatalkorú a bűncselekményt elkövette, ezzel azonban még az ügyben folytatott eljárás végleges befejezést nem nyert, és az elkövetett cselekmény miatt az ügy megszüntetésére, avagy a Btk. 90. § (3)—(4) bekezdésében írt következmények alkalmazására csak később kerülhet sor, és az ügy végleges befejezést csak akkor nyer. Ilyen körülmények között lép előtérbe a Btk. 98. § (1) bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint fiatalkorú által elkövetett több bűntett esetén valamennyi bűntettért egységes nevelő intézkedést kell alkalmazni vagy halmazati büntetést kell kiszabni. Ezt támasztják alá a Btk. 99. §-ának a fiatalkorúakkal szembeni összbüntetés kiszabására vonatkozó rendelkezései, melyekből kitűnően fiatalkorúval szemben összbüntetést csak akkor lehet kiszabni, ha több jogerős ítélettel különböző szabadságvesztésre, illetve szabadságvesztésre és javító-nevelő munkára, vagy javítóintézeti nevelésre, avagy javító-nevelő munkára és javítóintézeti nevelésre ítélték. Ha tehát a próbárabocsátott fiatalkorúval szemben az ezen határozat jogerőre emelkedése előtt elkövetett más bűncselekmény miatt az ügyészség vádat emel, a bíróságnak ezen újabb bűncselekmény elbírálása során elbírálási körébe kell vonnia azon cselekményt is, amely miatt a fiatalkorú korábban próbára lett bocsátva. Amennyiben pedig a fiatalkorú terhére az újabb bűncselekmény elkövetését is megállapítja, úgy a próbárabocsátást elrendelő ítélet hatályon kívül helyezése mellett a cselekményért, a Btk. 98. § (1) bekezdése alkalmazásával egységes nevelő intézkedést kell alkalmazni, illetve halmazati büntetést kell kiszabni. Természetesen amennyiben az eljárás során az újabb bűncselekményt a fiatalkorú terhére megállapíthatónak nem találja a bíróság, akkor az új eljárás a korábbi próbárabocsátás hatályát miben sem érinti. [Veszprémi Megyei Bíróság Bf. 615/1964. sz.] [4222.] 2739. Fiatalkorú próbárabocsátása javítóintézeti nevelés elrendelése helyett. A fiatalkorú V. r. vádlott 14 éves korának betöltése után 1 hónappal követte el a cselekményt. A tényállás szerint családtagjainak verekedésbe bonyolódásáról hírt kapva futott a verekedés helyére, nyilvánvalóan abból a célból, hogy apjának, testvéreinek segítségére legyen. Cselekményének ez az indítéka az intézkedés megválasztásánál feltétlenül figyelembe veendő volt. Ugyanakkor kétségtelen, hogy jogos védelemről az éppen nem támadó és egyébként is a korábban megtámadott társasághoz tartozó V. L. megszúrása tekintetében nem lehet szó. Az első fokú bíróság a vádlottal szemben könnyű testi sértés miatt javítóintézeti nevelést rendelt el. A vázolt körülmények tükrében azonban a fiatalkorú által megvalósított könnyű testi sértés tárgyi súlya nem teszi feltétlenül indokolttá a javítóintézeti nevelés elrendelését. A rendelkezés szükségességét a fiatalkorúnak az ügyben megismert egyénisége, személyi körülményei sem támasztják alá egyértelműen. Az első fokú bíróság a javítóintézeti nevelés elrendelésének indokául a fiatalkorú eddigi magatartására, a tárgyaláson való viselkedésére, az italboltok gyakori látogatására, valamint a szülők könnyelmű gondolkodására hivatkozott. 178