Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

korú sértettel. A terhelt a sértett korát illetően tévedésben volt, mert a sértett testi fejlettségénél fogva, valamint abból, hogy rendszeresen az esti mozielőadásokra járt, arra következtethetett, hogy a sértett 14. életévét már betöltötte. A mozielőadás után együtt indultak el a sértett lakása felé. Útközben a terhelt 20 Ft-ot ígért a sértettnek, hogy menjen vele sétálni. Amikor egy bokros részhez értek, leültek a bokrok közé, ahol fajtalankodtak. Cselekményüket a rendőrjárőr fedte fel. A terhelt előéletére vonatkozóan a csatolt iratokból megállapítható, hogy 1959-ben folytatólagosan elkövetett fajtalanság miatt 6 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, majd 1960-ban 2 rb folytatólagosan elkövetett természetelleni fajtalanság miatt 4 hónapi szabadságvesztésre. E két büntetést összbüntetésbe foglalva, a terheltet 1960. július 26-án jogerősen 8 hónapi szabadságvesztésre ítélték, s annak végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztették. A járásbíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó része ellen benyújtott törvényességi óvás alapos. A terhelt az előző cselekményeit is fiatalkorúakkal szemben követte el, olyan személyekkel szemben tehát, akik a természet elleni fajtalanság alapesetének, a Btk. 279. §-ában meghatározott bűntettnek passzív alanyai. Mind az előző cselekményeinél, mind a most elbírált cselekményeinél is vagyoni előny adásával környékezte meg a terhelt a sértetteket. Jelentőséget kell végül annak is tulajdonítani, hogy a terhelt a természet elleni fajtalanság miatt kiszabott szabadságvesztés hátrányos következményei alól — törvényi rehabilitáció folytán —, 1963. július 26. napján mentesült, s újjabb cselekményét néhány nappal később, 1963. augusztus 13-án követte el. Ilyen körülmények között helyesen járt el a járásbíróság akkor, amikor a teirhelt előző büntetését a mentesítés beállta ellenére — a Btk. 78. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel — súlyosító körülményként értékelte, s egyben megállapította, hogy a terhelt javára enyhítő körülmény nem észlelhető. Az ilyen bűnösségi körülmények mellett az elbírált cselekmény fokozott társadalomra veszélyességére tekintettel, a járásbíróság által kiszabott 3 hónapi szabadságvesztés törvénysértően enyhe, nem alkalmas a Btk. 34. §-ában meghatározott célok szolgálatára, de sérti a Btk. 64. §-ában foglalt büntetéskiszabási elveket is. A terhelttel szemben az előző felfüggesztett szabadságvesztések nem vezettek eredményre, ezért olyan büntetés kiszabása vált szükségessé, amely a terheltet a további bűncselekmények elkövetésétől hathatósan visszatartja. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a cselekmény súlyával, valamint a terhelt személyében rejlő társadalmi veszélyesség fokával arányban álló egyévi szabadságvesztést szabott ki. [Legf. Bír. B. törv. I. 331/1964. sz.] [4037.] 2705. Téves utalás az ítéleti tényállásban a mentesítés alá esett korábbi elítélésre. Az első fokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki a Btk. 257. §-a (1) bekezdése 2. tételében meghatározott súlyos testi sértésben, és ezért 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A vád tárgyává tett tények vonatkozásában a tényállást az első fokú bíróság a Be. 254. §-a (1) bekezdése alá eső hibáktól mentesen állapította meg. 11 Büntetőjogi döntvénytár 161