Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét akként változtatta meg., hogy a terhelt ellen előre kitervelt módon, aljas indokból és célból elkövetett emberölés kísérlete miatt indított eljárást büntethetőséget megszüntető okból megszüntette, és a terhére maradék cselekményként fennmaradó könnyű testi sértésért egyévi szabadságvesztésre és a közügyektől kétévi eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A Legfelsőbb Bíróság az elsőbíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy amikor a terhelt a gyermekkel a rendőrségre ért, az ügyeletes tisztet kereste, s mivel sokan voltak a várakozók, soron kívül kérte az előre bocsátását. Az ügyeletes tisztnek azzal adta át a gyermeket, hogy értesítsék a mentőket, mert meg akarta ölni a gyermeket, és annak 5 db tardyl tablettát adott be. A Legfelsőbb Bíróság a minősített emberölés kísérlete miatt indított eljárást a terhelttel szemben a Btk. 10. § (3) bekezdésének második fordulata alapján, büntethetőséget megszüntető okból azért szüntette meg, mert a terhelt önkéntesen, minden külső behatástól függetlenül hárította el az eredmény bekövetkezését, mindent megtett ennek érdekében. Szándéka a gyermek megmentésére irányult, amit igazol az is, hogy a rendőrségen közölte, milyen mennyiségű mérget adott be a gyermeknek. 2. A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás álláspontja szerint a terhelt ellen előre kitervelt módon és aljas indokból elkövetett emberölés kísérlete miatt indított eljárásnak a Btk. 10. § (3) bekezdésére alapított megszüntetése törvénysértő. Az óvás az alábbiak szerint alapos. A Btk. 10. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán maradt el a bűntett véghezvitele, továbbá az sem, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárította. E szabályozásból folyik, hogy a büntethetőséget megszüntető eredmény elhárításáról csak ún. teljes kísérlet esetén lehet szó. Befejezett kísérlet esetén, ha tehát az elkövető létrehozta azt az okot, amely a továbbiakban tőle függetlenül az eredmény bekövetkezésére vezet, fogalmilag kizárt a kísérlettől való elállás, s ilyenkor a büntetlenséget az biztosíthatja, ha az elkövető saját további pozitív tevékenységével az eredményt önként elhárította. E rendelkezés alapja — a Btk. miniszteri indokolásából is kitűnően — az a megfontolás, hogy a társadalomnak nagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy a jogsértő eredmény ne következzék be, mint ahhoz, hogy az elkövetőt megbüntessék. Ámde ahhoz, hogy az említett rendelkezés alkalmazható legyen, a törvényben előírt alanyi és tárgyi feltételeknek a maguk együttességében minden kétséget kizáró módon fenn kell forogniuk. Az alanyi oldalon az szükséges, hogy az elkövető céltudatosan azért cselekedjék, hogy az eredmény elmaradjon. E tevékenységének a motívuma közömbös. Közömbös tehát, hogy félelemből, ijedtségből, sajnálatból vagy pedig a fellépő erkölcsi indokokból, megbánásból hárítja el az eredményt. Szükséges az is, hogy az eredmény elhárítását célzó tevés önkéntes legyen, tehát nem külső körülmények behatására, hanem belső indokokból kell az elkövetőnek arra az elhatározásra jutnia, hogy megszakítja a bűnös tevékenységével elindított folyamatot, megakadályozza annak végső kifejlődését: az eredmény bekövetkezését. Tárgyi oldalon az eredmény tényleges elmaradása szükséges. 13