Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A terheltet a b.-i járásbíróság 1961. január 11-én hozott jogerős ítéletével a társadalmi tulajdont károsító lopás, valamint egyéb bűncselekmények miatt 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 3 évre az egyes jogok gyakorlásától való eltiltásra ítélte. E büntetésből 1 év 10 hónap és 1 nap letöltése után feltételes szabadságra bocsátották. A feltételes szabadság tartama alatt elkövetett szökésért és egyéb bűncselekményért a katonai bíróság 1963. március 20-án kelt jogerős ítéletével a terheltet 3 évi szabadságvesztésre, valamint 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Figyelemmel arra, hogy a t.-i járásbíróság 1959. január 5-én hozott jogerős ítéletével a terheltet a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalás és egyéb bűncselekmények miatt 2 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amelyet teljes egészében ki is töltött, valamint tekintettel a b.-i járásbíróság fentebb hivatkozott ítéletére, a terheltet a feltételes szabadság kedvezményéből a Btk. 39. § (3) bekezdés c) pontjának 1. fordulata alapján kizárta. Egyben a Btk. 40. § (4) bekezdésében foglaltak szerint a feltételes szabadságot megszüntette. Ezt követően a katonai bíróság 1963. július 16-án hozott ítéletével a b.-i járásbíróság ítéletében és a katonai bíróság ítéletében megállapított szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta, és a terheltet összbüntetésül 4 évi és 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A Legfelsőbb Bíróság 1963. szeptember 27-én hozott végzésével az összbüntetést kimondó ítéletet hatályon kívül helyezte, és az összbüntetésbe foglalást megtagadta. Indokolásában rámutatott, hogy a Legfelsőbb Bíróság büntető és katonai kollégiumának 405. sz. állásfoglalásában foglaltak szerint, ha a feltételes szabadságra bocsátott elítéltet a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűntettért újból szabadságvesztésre ítélik, a két szabadságvesztést összbüntetésbe foglalni nem lehet. A katonai bíróság összbüntetési ítélete és a Legfelsőbb Bíróságnak azt felülbíráló végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A BK 397. számú állásfoglalás 4. pontjának c) alpontjában kifejtettek alapján összbüntetésbe foglalás esetén „az összbüntetésbe foglalás tényéből le kell vonni mindazokat a következményeket is, melyek a büntetés együttes kiállása folytán a Btk. 39. §-ának egységes alkalmazásából folynak, — habár e vonatkozásban hátrány érheti az elítéltet". A fenti elv következetes keresztül vitele azonban azt eredményezné, hogy ha a feltételes szabadságra bocsátott elítéltet a feltételes szabadság alatt elkövetett bűntett miatt szabadságvesztésre ítélik, és a két büntetést összbüntetésbe foglalják, úgy ezáltal az elítélt olyan előnyös helyzetbe kerül, amely a Btk. 39. §-ában lefektetett kedvezményen túlmenő előnyt biztosítana számára. Ennek a kiküszöbölése tette indokolttá a BK 405. számú állásfoglalás meghozatalát. A büntető és katonai kollégium hivatkozott 405. sz. állásfoglalása valóban tilalmazza az összbüntetésbe foglalást, ha a feltételes szabadságra bocsátott elítéltet a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűntettért ítélték szabadságvesztésre. Az állásfoglalás indokolásának 4. pontja szerint e tilalom felállítását az teszi szükségessé, hogy összbüntetésbe foglalás esetén a büntetés csökkentése, valamint a Btk. 39. § (2) bekezdése alapján a negyed 146