Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

kedvezmény nyújtása együttesen azt eredményezné, hogy „az elítéltnek ténylegesen a feltételes szabadság megszűnése folytán még hátralevő büntetését egyáltalán nem kellene letöltenie". Ez pedig ellentétben áll a Btk. 40. §-ában foglalt ama rendelkezéssel, hogy a feltételes szabadság megszüntetése esetén a terheltnek a büntetését teljes egészében le kell töltenie. Jelen esetben azonban a terhelt mindkét elítéltetésével kapcsolatban a feltételes szabadság kedvezményéből teljesen ki van zárva, mert szándékos bűntettért történő utolsó elítélését megelőzően 10 éven belül már két alkalommal szabadságvesztésre ítélték, illetve a feltételes szabadság megszüntetése folytán hátralevő büntetését teljes tartamában végre kell rajta hajtani. Emiatt tehát az összbüntetésbe foglalás nem eredményezheti nála a szabadságvesztés olyan mérvű csökkentését, amely ellentétben állana azzal a törvényi rendelkezéssel, hogy a feltételes szabadság megszüntetése esetén a szabadságvesztést teljes egészében le kell tölteni. Olyan esetben tehát, amikor a terhelt az összbüntetésbe foglalt valamennyi szabadságvesztése vonatkozásában a feltételes szabadságra bocsátásból teljesen ki van zárva, a büntető és katonai kollégium 405. számú állásfoglalása nem kerül alkalmazásra, mert az csak arra az esetre tilalmazza az összbüntetésbe foglalást, ha a feltételes szabadságra bocsátás kedvezménye az egyik ítélettel kapcsolatban fennáll. Törvényt sértett tehát a Legfelsőbb Bíróság, amikor az összbüntetésbe foglalást megtagadta. Törvénysértő azonban a katonai bíróság összbüntetést kiszabó ítélete is, mivel a terhelt büntetését 4 évi és 8 hónapi szabadságvesztésben állapította meg. A bírói gyakorlat töretlen abban a vonatkozásban, hogy amikor a szabadságvesztés folyamatos töltése valamilyen okból megszakad, és az ilyen szabadságvesztést kell egy másik szabadságvesztéssel összbüntetésbe foglalni, úgy az elengedés mérve nem a szabadságvesztés tartamához, hanem csak a megszakítás miatt még fennmaradó és le nem töltött szabadságvesztéshez igazodik. Az összbüntetés jogintézménye annak a hátránynak a kiküszöbölésére szolgál, mely több szabadságvesztésnek egyfolytában való töltése következtében jelentkezik az elítéltre. Olyan esetekben tehát, amikor a terhelt büntetésének töltése valamilyen okból, — pl. feltételes szabadság miatt — félbeszakadt, azonban a hátralevő büntetését utóbb le kell töltenie, és azt másik szabadságvesztéssel összbüntetésbe kell foglalni, úgy a Btk. 73. §-a szerinti elengedés mérvének a ténylegesen egyfolytában letöltendő szabadságvesztésekhez kell igazodnia. A katonai bíróság a terhelt büntetéseiből, amelyek összeadva 5 évet és 6 hónapot tesznek ki, 10 hónapot engedett el, és összbüntetésül 4 évi és 8 hónapi szabadságvesztést állapított meg. Ugyanakkor a terheltnek abból a szabadságvesztéséből, amelyből feltételes szabadságra bocsátották, 8 hónap szabadságvesztése volt még hátra, amelyet rajta végre kell hajtani. Ezek szerint tehát a katonai bíróság nemcsak a terheltnek a feltételes szabadsága folytán hátralevő teljes büntetését engedte el, hanem még a 3 évi szabadságvesztésből is elengedett 2 hónapot. Nyilvánvaló tehát, hogy a katonai bíróságnak ez az eljárása törvénysértő, mert ellentétben áll a Btk. 72. és 73. §-ában foglaltakkal. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa megállapíio» 147