Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

val zavarta, majd az ezért őt figyelmeztető jegyvizsgálót késsel fenyegette. A jegyvizsgáló a következő állomáson a vádlottat leszállította a vonatról. Eközben a vádlott leütötte a sértett sapkáját, majd egy üvegdarabbal a sértett homlokán 8 napon belül gyógyuló sebet ejtett. Az ítélet ellen az ügyészség azért is jelentett be fellebbezési óvást, mert a vádlott cselekményének a hivatalos személy elleni erőszak mellett könnyű testi sértésként való minősítését is indítványozta. A Legfelsőbb Bíróság a minősítést támadó fellebbezési óvást nem találta alaposnak. A vádlott az adott ügyben azzal valósította meg a Btk. 155. § (1) bekezdésében meghatározott hivatalos személy elleni erőszakot, hogy a sértett jegyvizsgálót — akit a Btk. 156. § (1) bekezdése alapján ugyanaz a büntetőjogi védelem illet, mint a hivatalos személyeket — hivatalos eljárása alatt, illetőleg amiatt tettleg bántalmazta. E tettleges bántalmazás eredménye volt a sértett 8 napon belül gyógyuló sérülése. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint általában azoknál a magatartásoknál, ahol a törvény az erőszak kifejtését rendeli büntetni, az erőszakos cselekmény folyományaként létrejövő 8 napon belül gyógyuló sérülés könnyű testi sértésként való külön értékelésére és ekként halmazati büntetés kiszabására nem kerülhet sor. Nyilvánvaló, hogy azonos megállapításra kellett jutni az adott cselekmény tekintetében is, minthogy itt az erőszak kifejtése a tettleges bántalmazás formájában valósult meg. A tettleges bántalmazásnak ugyanis a köztapasztalat szerint, ha nem is szükségszerű, de rendszerinti velejáró eredménye a könnyű testi sérülés. Még a viszonylag nem jelentős bántalmazások is duzzanatot, elszíneződést, karcolást stb. orvosilag 8 napon belül gyógyulónak értékelhető sérülést idéznek elő. A tettleges bántalmazás mint a hivatalos személy elleni erőszak egyik megvalósulási formája és a könnyű testi sértés között tehát olyan szoros benső összefüggés van, amelynél fogva a könnyű testi sértés a lényegesen súlyosabban büntetendő hivatalos személy elleni erőszak mellett önállóságát veszti, abba beleolvad. Az erőszaknak — a tettleges bántalmazásnak — testi sérülésben megjelenő eredménye így csak a büntetés kiszabásánál értékelhető. [Legf. Bír. Bf. IV. 1263/1964. sz.] [4344.] 2624. Halmazat megállapításának mellőzése ifjúság elleni bűntett és könynyű testi sértés esetében. A vádlott a gondozása alatt levő gyermeket rendszeresen bántalmazta, éspedig olyannyira, hogy a verés nyomai a testén több helyen az orvos által megállapított véraláfutásokban és más 8 napon belül gyógyuló elváltozásokban jelentkeztek. Előfordult az is, hogy a novemberi hidegben a kora reggeli órákban a 4 éves gyermeket mezítláb és úgyszólván ruha nélkül az udvarra kizavarta, illetőleg a lakásba huzamosabb ideig nem engedte be, úgyhogy a szomszédok siettek a didergő gyermek segítségére. Az első fokú bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 274. § (1) bekezdésében foglalt ifjúság elleni bűntettnek, és a Btk. 257. § (1) bekezdése I. tételében foglalt könnyű testi sértésnek minősítette. Kétségtelen, hogy a vádlott magatartásával a Btk. 257. § (1) bek. I. tételébe foglalt könnyű testi sértés törvényi tényállása is megvalósult, mégis a 132