Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

ápoló orvosnak nem mondotta meg — jóllehet azok kérdezték —, hogy nikotint öntött a borba, amelyből a sértettek ittak. Minthogy ekként a megkísérelt bűntett eredményének elhárítására tett intézkedések nem kizárólag a vádlott saját elhatározásából folytak és nem jártak együtt a bűnös magatartásnak — éppen a hatékony eredményelhárításhoz szükséges — teljes feltárásával, a vádlott cselekményét az első fokú bíróság törvényesen minősítette emberölés kísérletének, és nem csupán egészségrontásban jelentkező testi sértésnek. [Legf. Bír. Bf. III. 271/1964. sz.] [4074.] 2428. Tiltott határátlépés kísérletétől elállás. A b.-i városi bíróság bűnösnek mondotta ki Cs. Cs. terheltet tiltott határátlépés kísérletében és ezért 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte, továbbá M. J. fiatalkorú terheltnek tiltott határtálépés kísérlete miatt javító-intézeti nevelését rendelte el. A megállapított tényállás: Cs. Cs. már régebben foglalkozott az ország elhagyásának gondolatával és hívta M. J.-t is, hogy menjenek együtt Kanadába. 1963. augusztus 31-én abban állapodtak meg, hogy szeptember 2-án Békéscsabáról Keszthelyig vonaton mennek, majd onnan tovább gyalog, és a határt Rátót és Vasszentmihály községek között lépik át. A megállapodásnak megfelelően szeptember 2-án Budapestre, majd a Déli pályaudvarról Keszthelyre utaztak, ahová ezen a napon este érkeztek. Innen nyugat felé kb. 40—50 km-t gyalogoltak, közben az erdőben aludtak, majd tovább gyalogolva, másnap H. községig jutottak el. Ez a község a határtól kb. 8 km-re, a határsávon belül fekszik. Az erdőben M. J. azt mondotta a társának, hogy a határt erősen őrzik, nem tudnak átjutni, az élelmük is elfogyott, ezért forduljanak meg és induljanak hazafelé. Ezután N. községbe mentek, és az volt a céljuk, hogy Zalaegerszegen keresztül hazautaznak Békéscsabára. N. községben azonban egy önkéntes rendőr igazoltatta, majd a rendőrnek, azután pedig a határőrségnek adta át őket. A Legfelsőbb Bíróság az ítélet ellen emelt törvényességi óvást alaposnak találta. A tényállás szerint a terheltek az ország elhagyásának tervéről lemondva mentek be N. községbe, azzal a céllal, hogy Zalaegerszegen át hazautaznak Békéscsabára. így a megkísérelt határátlépés véghezvitele önkéntes elállásuk folytán maradt el, nem pedig azért, mert a véghezvitel objektíve lehetetlen volt, vagy mert a terheltek úgy látták, hogy a szándékolt bűntettet nem képesek végrehajtani. Az a tény, hogy az élelmük elfogyott, s hogy a határt erősen őrzik, nem olyan külső tényezők, melyek mintegy kényszerítették a terhelteket arra, hogy a megkísérelt határátlépés folytatásával, illetve véghezvitelével hagyjanak fel. Visszatérésük elhatározásakor a határtól kb. 8 km távolságra voltak, így a határ őrzéséről nem tudtak többet, mint amikor elindultak. Ugyanúgy nem tekinthető külső kényszerítő körülménynek az élelmiszerük elfogyása sem, mivel a közeli határon való sikeres átjutás esetén hamarosan élelemhez juthattak volna. 10