Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A terheltek tehát saját elhatározásukból, önként álltak el a megkísérelt bűntett véghezvitelétől. Ilyen esetben a kísérlet nem büntethető, a terheltek önkéntes elállása büntethetőséget megszüntető ok [Btk. 10. § (3) bek., 30. § d) pont]. Ehhez képest törvénysértően járt el a bíróság, amikor a terhelteket elítélte. Ezért az alapos törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság a terheltek ellen folyamatba tett büntetőeljárást a Be. 221. § (2) bek. a) pontja értelmében — büntethetőséget megszüntető okból — megszüntette. (Legf. Bír. B. törv. III. 253/1964. sz.] [4075.] 2429. Emberölés kísérleténél az eredmény önkéntes elhárítása megállapításának mellőzése. 1. Az első fokú bíróság bűnösnek mondotta ki a terheltet előre kitervelten és aljas indokból elkövetett emberölés kísérletében. Ezért 6 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A tényállás lényege a következő: A terhelt 15 éves korában férjhez ment, férje a háborúban elesett. 1944ben ápolónői tanfolyamot végzett. 1955-ben egészségügyi szolgálatra jelentkezett. Utóbb ápolónői beosztásából elbocsátották, majd különböző helyeken dolgozott, végül alkalmi munkából tartotta fenn magát. A terheltet 1957-ben ellenforradalmi cselekményéért 1 évi felfüggesztett szabadságvesztésre, 1960-ban lopásért 6 hónapi szabadságvesztésre, végül 1962-ben a társadalmi tulajdont károsító sikkasztás, lopás, valamint tiltott határátlépés kísérlete miatt 1 évi és 3 hónapi szabadságvesztésre ítélték. A terhelt 1957-ben újabb házasságot kötött, amelyet 1960-ban a bíróság felbontott. 1961-ben megismerkedett K. A.-val, akivel nemi kapcsolatba került, s aki anyagilag is támogatta. S. E.-nével a terhelt az egyik munkahelyén ismerkedett meg, 1963 augusztusában hozzá költözött. S. E.-nének 2 gyermeke van, a terhelt vállalta, hogy az anya távollétében a gyermekekre felügyel. S.-nét egyébként egy férfi ismerőse rendszeresen látogatta, és ő is hozzájárult ahhoz, hogy K. A. a terhelthez a lakásba feljárjon. A kezdeti jó viszony a terhelt és S.-né között utóbb megromlott, és az 1963 október elején felmondta a terheltnek az albérletet. A terhelt ezután az egyik tsz-nél vállalt munkát, és onnan három nap múlva, október 17-én tért vissza. S.-né és a terhelt között durva szóváltás keletkezett a lakásban. Szóba került K. A. is, aki időközben felkereste S.-nét, és a terheltről rossz véleményt nyilvánított és közölte, hogy többé a lakásba nem megy fel. Ezután a terhelt lakást keresett, majd egy ismerősével október 21-én elment S.-né lakására. A nevezett csak hosszas kopogtatás után nyitott ajtót és zilált állapotban, kigombolt blúzzal fogadta a terheltet. Ez a konyhában meglátta K. A. táskáját, amiből arra következtetett, hogy K. A. és S.-né nemi viszonyt folytatott. K. A.-t egyébként a szobában találta, mire heves szóváltás alakult ki. S. E.-né ,,cigány kurvának" nevezte a terheltet, aki összecsomagolt, és a lakásból eltávozva kijelentette, hogy „ezt meg fogja bosszulni, ez vért kíván".