Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

hivatala a betétkönyvet szabályszerűen bevételezte és a megyei bíróságot a letét iránti intézkedés végett megkereste. A megyei bíróság az 1964. évi június hó 30. napján kelt végzésével a terheltet a betétkönyvet illetően polgári perre utasította azzal, hogy az igényper 15 napon belül történő megindításának elmulasztása esetén a betétkönyv a folyamatban volt büntető ügy sértettjének — a terhelt feleségének — lesz kiadandó. E végzés ellen a terhelt védője által saját nevében bejelentett fellebbezés alapos. A felülbírálat során megállapította a Legfelsőbb Bíróság: 1. a megyei bíróság gazdasági hivatalától rövid úton beszerzett értesítés alapján, hogy a szóban forgó OTP-betétkönyvet a Bp. 62. sz. Postahivatal állította ki a terhelt nevére, a betétkönyvben eredetileg 10 000 Ft betét szerepelt, melynek felmondása folytán a betét 10 Ft-ra csökkent; az időközi kamatok bejegyzése miatt a betét jelenlegi összege 195,30 Ft továbbá, hogy 2. a terhelt ellen folyamatban volt büntető ügy iratai között nincs olyan hatósági intézkedés, amely a terhelt betétkönyvének bűnjelként való lefoglalásáról, vagy akár zár alá vételéről rendelkezett volna. A nyomozati iratok 62. lapszámánál levő átvételi elismervény szerint 7500 Ft-ot, valamint egy 10 Ft betétet tartalmazó OTP takarékbetétkönyvet hivatalos személyek jelenlétében, a nyomozás során F. J.-né adott át a terheltnek, aki egyidejűleg tudomásul vette, hogy mind a pénzösszeget, mind a betétkönyvet személyi dolgai között értékletétként fogják kezelni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését hatályon kívül helyezte és a betétkönyvnek a tulajdonos terhelt részére való visszaadását rendelte el azzal, hogy a már ismertetett átvételi elismervénynek megfelelően azt a továbbiakban is büntetés végrehajtási intézet a terhelt személyi ingóságai között tárgyletétként köteles kezelni. [Legf. Bír. Bf. IV. 1270/1964. sz.] [4388.] 2567. Bűnjelként lefoglalt vámáruk téves elkobzása azon a jogcímen, hogy azok ellenértékét a vádlott sikkasztott pénzből egyenlítette ki. A járásbíróság a vádlottat társadalmi tulajdont károsító sikkasztás miatt elítélte. Kötelezte egyben, hogy a földművesszövetkezet sértett magánfélnek 11 175 Ft kárt fizessen. Ezenfelül a bűnjelként lefoglalt Csehszlovákiából származó árukat elkobozni rendelte. ítélete ellen, az elkobzás elrendelése, valamint kártérítésre kötelezés miatt a vádlott és védő éltek fellebbezésekkel. A vádlott, mint a földművesszövetkezet vásározó részlegének vezetője, 1964. évi augusztus hó 5. napján K. községben árusított. Ismeretlen, Csehszlovákiából érkezett férfi eladásra kínált különböző árukat. A vádlott 48 méter vásznat, 29,7 méter színes kartont, 48 méter angint, 9 méter teddybert, és 39,5 méter fekete bársonyt vásárolt az ismeretlentől, s az ellenértéket részint a Földművesszövetkezet raktárából 3450 forint értékben kiadott ruhaneművel, részben pedig részlegének a pénztárából kivett 7728 forinttal egyenlítette ki. A járásbíróság a lefoglalt, a vádlott által vásárolt cseh árukat a Btk. 63. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással kobozta el, azzal az indokolással, hogy 106