Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

a járásbíróság, hanem a börtön parancsnoka jogosult. E jogszabályi rendelkezésekből nyilvánvaló az is, hogy a kényszerelvonó-kezelést nem zárt gyógyintézetben, hanem rendelőintézetben kell foganatosítani. Az előbbire csak akkor kerülhet sor, ha a terhelt az egészségügyi előírásokat nem tartja meg, és ezzel a kezelésnek a rendelőintézetben történő eredményes befejezését veszélyezteti. Csakis ekkor kerül ismét a döntés joga a bíróság hatáskörébe. A 9. § (5) bekezdése értelmében ugyanis az alkoholelvonó-rendelés vezetőjének megkeresésére az egészségügyi szakigazgatási szerv az első fokon eljárt bíróságnak javaslatot tesz zárt gyógyintézeti kényszerel vonó-kezelés elrendelésére. A kifejtettekhez képest a megyei bíróság a járásbíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot a jogszabályban előírt eljárásra utasította. [Balassagyarmati Megyei Bíróság Bf. 329/1964. sz.] [4254.] 2562. Kény szer elv onó-kezelés elrendelésének szempontjai, amikor a vádlott a bűntett elkövetése óta rendszeresen és nagymértékben már nem fogyaszt szeszesitalt. A vádlott már két alkalommal volt büntetve italos állapotban elkövetett vagyon elleni bűntett miatt. A megyei bíróság a vádlottat ezúttal emberölés kísérletéért 3 évi szabadságvesztésre ítélte, valamint 3 évre a közügyektől eltiltotta, egyben kötelezte, hogy kényszerelvonó-kezelésnek vesse magát alá. Az első fokú bíróság az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette a vádlott cselekményét, és a helyesen mérlegelt bűnösségi körülmények mellett, a büntetési céloknak megfelelő mértékű büntetést szabott ki. Ezért a büntetés enyhítésére nincs lehetőség. Az első fokú bíróság a törvénynek megfelelően járt el, amikor a vádlottat kényszerelvonó-kezelésre kötelezte, mert a vádlott előző két bűncselekményének elkövetése is a mértéktelen alkoholfogyasztással függ össze. Az a körülmény, hogy egyes tanúk szerint a vádlott a vádbeli eset óta rendszeresen és nagymértékben már nem fogyaszt szeszesitalt, e kérdés szempontjából lényegtelen, mert e viszonylag rövid idő alatt e szenvedélytől való teljes megszabadulásra még nem lehet alaposan következtetni. A Legfelsőbb Bíróság az ítélet ellen bejelentett fellebbezéseket elutasította. Ptámutatott azonban arra, hogy az első bíróság helyes döntésének indokolása részben téves. Az indokolás szerint ugyanis annak eldöntésénél, hogy el kell-e rendelni a kényszerelvonó-kezelést, a bűntett elkövetésekor fennálló helyzetet kell vizsgálni. Más szavakkal — az első fokú bíróság szerint — ha megállapítható, hogy a bűntett elkövetése a mértéktelen alkoholfogyasztással függ össze és a kényszerelvonó-kezelésnek egészségügyi akadályai nincsenek, a vádlottat akkor is kötelezni kell, hogy vesse alá magát e kezelésnek, ha kétségtelenül megállapítható, hogy az ítélethozatal időpontjáig már teljesen leszokott az alkoholfogyasztásról, és annak reális veszélye sem áll fenn, hogy ismét mértéktelenül fog alkoholt fogyasztani. A büntető bíróságok által elrendelt kényszerelvonó-kezelés végrehajtásának részletes szabályairól szóló 5/1962. (IX. 16.) Eü. M. számú rendelet 8. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a zárt gyógyintézeti kezelést az intézet vezetője megszünteti, ha a kezelés eredményesen befejeződött. Ugyanezen rendelet 9. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a rendelőintézeti 104