Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

helt hasadásos elmezavarban szenved, amely képtelenné tette őt cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére. Arra nézve azon­ban az orvosszakértők nem nyilatkoztak ebben a véleményükben, hogy kell-e tartani attól, hogy a terhelt olyan cselekményt követ el, amely egyébként megvalósítja valamely bűntett törvényi tényállását. Csak az írásbeli véle­ményt aláíró orvosszakértő tett az első fokú bírósági tárgyaláson — a másik orvosszakértő távollétében — ügyészi kérdésre olyan nyilatkozatot, amely szerint „a terhelt a jövőben is elkövethet olyan cselekményeket, amelyek egyébként bűncselekmények lennének". A Be. 66. §-ának (2) bekezdése szerint a terhelt elmeállapotának vizsgá­latánál két orvosszakértőt kell alkalmazni. Ez annyit is jelent, hogy az elme­állapottal kapcsolatos lényeges kérdések tekintetében két orvosszakértőnek kell nyilatkoznia. Azáltal, hogy az első fokú bíróság abban a lényeges kérdésben, hogy fenn­forog-e a Btk. 61. §-a (1) bekezdésének második fordulatában írt és fentebb már hivatkozott feltétel, csak egy orvosszakértőt hallgatott meg, — olyan eljárási szabályt sértett, amely az ítéletre lényeges kihatással volt. Ettől eltekintve az első fokú bíróság az ítéleti tényállásnak a terhelt elme­állapotával kapcsolatos megállapításai közül csak azt indokolta meg a két orvosszakértő véleményére való utalással, hogy a terhelt beszámíthatóságot kizáró elmebetegségben szenved. Elmulasztotta azonban indokát adni annak, hogy mivel látta bizonyított­nak a Btk. 61. §-a (1) bekezdésének második fordulatában foglalt feltétel fennforgását. A fentiekhez képest a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az első fokú bíróság ítélete megalapozatlan, ezért azt hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra az első fokú bírósághoz visszaküldte. [Legf. Bír. B. törv. II. 756/1965. sz.] [4630.] 2555. Magánvádló téves kötelezése a kényszergyógykezelés megszünteté­sével kapcsolatosan felmerült költség megtérítésére. [4510.] Részletesen: Be. 317. §-nál. 2556. I. A jakivágással okozott kár összegének meghatározása. II. Kényszergyógykezelés csak olyan cselekmény elkövetése esetén kerül­het szóba, amely egyébként bűntett lenne. III. A társadalmi tulajdonban okozott kár alapos vizsgálata rongálás ese­tén akkor is kötelező, ha az elkövető a Btk. 21. §-ának (1) bekezdése értelmé­ben nem büntethető. [4631.] Részletesen: Btk. 302. §-nál. 2557. Kényszergyógykezelés zárt intézetben foganatosításának törvénysértő elrendelése. [4632.] Részletesen: Btké. 21. §-nál. 2558. A kényszergyógykezelés módjának meghatározásánál a cselekmény tárgyi körülményeiből kell következtetést levonni. [4633.] Részletesen: Btké. 21. §-nál. 2559. Orvosszakértők meghallgatásának kérdése kényszergyógykezelés el­rendelése esetében, illetve az ügy újbóli megvizsgálása során. [4634.] Részle­tesen: Be. 66. §-nál. 101

Next

/
Oldalképek
Tartalom