Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A kényszerelvonó-kezelés 62. § 2560. Kényszerelvonó-kezelés elrendelése szükségességének kérdése. A terhelt az egyik állami gazdaságban dolgozott, és a munkásszálláson lakott. Annak ellenére, hogy havi 1800 Ft volt a keresete, állandóan pénzzavarral küzdött, mert a fizetését annak felvétele után két-három nap alatt italra elköltötte, s ezt követően kölcsönökből tartotta fenn magát. Egy hét leforgása alatt sikkasztást, zsebtolvajlást, társadalmi tulajdont károsító lopást és egyéb bűncselekményeket követett el. Ezért mint visszaesőt hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélték. A fellebbezési tárgyaláson az ügyész, minthogy álláspontja szerint a terhelttel szemben kényszerelvonó-kezelés alkalmazása indokoltnak látszott, indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Be. 248. § (1) bekezdése alapján részbizonyítás keretében orvosszakértők meghallgatása után foglaljon állást a kényszerelvonó-kezelés elrendelésének a kérdésében. A másodfokú bíróság az ügyészi indítványt mellőzte. ítéletének indokolásában kifejtette: a kényszerelvonó-kezelés alkalmazását szükségesnek nem találta, minthogy a terhelt cselekményeit kb. egy hét leforgása alatt követte el; leittasodásai is alkalomszerűek voltak, s egyébként sem merült fel arra adat, hogy a terhelt életmódját mértéktelen alkoholfogyasztás jellemezné. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. A Btk. 62. § (1) bekezdése értelmében, ha a bűntett elkövetése mértéktelen alkoholfogyasztással függ össze, a bíróság az elkövetőt arra kötelezheti, hogy kényszerelvonó-kezelésnek vesse magát alá. Az 5/1962. (IX. 16.) Eü. M. számú rendelet 1. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy amennyiben a büntető eljárás adatai alapján kényszerelvonó-kezelés látszik indokoltnak, a bíróság két orvosszakértőt hallgat meg, akik abban a kérdésben nyilvánítanak véleményt, hogy szükséges és alkalmazható-e a kényszerelvonó-kezelés. A kényszerelvonó-kezelés alkalmazására tehát csak akkor kerülhet sor, ha a terhelt mértéktelen alkoholfogyasztása a bűntett elkövetésével összefügg, s annak alkalmazása szükséges és az a terhelt egészségére nem káros. A kényszerelvonó-kezelés elrendelése szükséges, ha a bűntett elkövetésének oka vagy legalábbis egyik oka a mértéktelen alkoholfogyasztás. Eseti lerészegedés nem indokolja ezt az intézkedést akkor sem, ha a bűntett elkövetése egyébként összefüggésbe is hozható a leittasodással. A tényállás szerint a terhelt, bár havonta 1800 Ft-ot keresett, mégis állandó pénzzavarral küzdött, mert a fizetését két-három nap alatt elköltötte italra. Ilyen tényállás mellett téves a másodfokú bíróságnak az az okfejtése, hogy annak a terheltnek az életmódjára, aki egész havi keresetét ilyen rövid idő alatt rendszeresen italra költi, nem a mértéktelen alkoholfogyasztás a jellemző. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a terhelt nem esetenként leittasodó, hanem olyan alkoholt mértéktelenül fogyasztó személy, akinél az általa elkövetett bűntettek körülményeiből, jellegéből okszerűen vonható következik