Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

hányatott életet élt. Italozó örökbefogadó apja nem volt alkalmas fejlődésének irányítására. Rendszeres munkát a legutóbbi időkig nem végzett. Életkörülményei nem voltak olyanok, amelyek a szocialista társadalmi rendszer alapjának, a munkának megbecsülésére és szeretetére nevelték volna. A törvényességi tanács megítélése szerint a bűncselekmények elkövetésére indító okokat éppen ebben kell keresni. A terhelt azonban utolsó cselekményének elkövetése után, de még elítélése előtt termelésünk fontos területén, a szénbányászatban vállalt munkát és — a felmutatott igazolás szerint — azóta is ezen a munkaterületen dolgozik. Figyelembe kellett azt is venni, hogy az eljárás adatai szerint a vádlottat vádlott-társa sodorta az itt tárgyalt kisebb jelentőségű bűncselekménybe. Amikor azonban R. J. terhelt bűntársa egyéb irányú bűncselekményeinek is nyomára jött, rádöbbent saját eltévelyedésére és a rendőri jelentés tartalma szerint maga jelentette fel bűntársát, amivel hozzájárult saját bűncselekménye felderítéséhez is. Ezekre a körülményekre tekintettel a megtámadott ítéletben kiszabott 1 hónapi szabadságvesztésnek tartama egyrészt aránytalanul rövidnek mutatkozik, másrészt viszont arra kell következtetni, hogy a vádlott átnevelése megfelelő tartamú javító-nevelő munka útján is elérhető. Ez az intézkedés alá fogja támasztani, döntően fogja előmozdítani a terhelt életében azt az alapvető változást jelentő folyamatot, amelyet a terhelt már maga rendszeres munkát vállalásával elindított, alkalmas lesz arra, hogy a terheltet a szocialista társadalmi együttélésbe való hasznos beilleszkedésre késztesse, s amelyet a szabadságelvonás ezzel szemben inkább hátrányosan érinthetne. Ezért a törvényességi tanács a nevelés céljának megvalósítására nem alkalmas szabadságvesztés helyett a vádlottat a Btá. 48. §-a alapján (Btk. 42. §) megfelelő tartamú (4 hónapi) javító-nevelő munkára ítélte. (Legf. Bír. B. 69/1954. sz. törvényességi határozata.) [176.] 237. Az első fokú felmentés helyett foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésnek és társadalmi tulajdont károsító gondatlan rongálásnak megállapítása, A járásbíróság ítélete ellen a járási ügyész a vádlott felmentése miatt fellebbezett. — A fellebbezés alapos. O A megállapított tények szerint a gépkocsivezető vádlott a vádbeli alkalommal annak ellenére, hogy 48 órán át már szolgálatban volt, a vállalat utasítására álmosan és fáradtan újabb útra vállalkozott. Ennek az lett a következménye, hogy a vádlott visszafelé jövet útközben a gépkocsiban elaludt. A gépkocsi a kilométer jelző kőnek ment és az ütődés következtében a gépkocsiban ülők megsérültek, egyik súlyos, a másik könnyű testi sérülést szenvedett. A gépkocsi eleje is megrongálódott. A kár 800 Ft. A megállapított tények alapján az első fokú bíróság tévesen mentette fel vádlottat bűncselekmény hiányában az ellene emelt vád alól. Hogy a vádlott vezetés közben elaludt, adott helyzetben nyilvánvalóan nem tekinthető tudatos kötelességszegésnek. Annak folytán azonban, hogy már 48 órán át szolgálatban volt, számolnia kellett volna azzal, hogy a vezetés közben elalszik, s erre tekintettel ilyen állapotban a vezetésre nem lett volna szabad vállalkoznia. Az élet és testi épség veszélyeztetését tehát, úgyszintén a bekövetkezett balesetet is, foglalkozása szabályainak gondatlan megszegésével idézte elő. 84