Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A vádlottal szemben a külön eljárásban, az összbüntetést kiszabó ítéletben kell majd újból állást foglalni abban a kérdésben, hogy a vádlott a feltételes szabadságra bocsátását illetően melyik törvényi korlátozás alá esik. Törvényszerű az első fokú bíróságnak az az ítéleti rendelkezése, amelylyel a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése iránt a Btk. 71. § b) pontja alapján intézkedett. Minthogy azonban a Btk. 71. §-a csupán azt említi, hogy „a felfüggesztett büntetést végre kell hajtani" — felesleges és szükségtelen is a végrehajtás elrendelésével kapcsolatban a korábbi felfüggesztett büntetés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezéséről rendelkezni, amint azt az első fokú bíróság tette. (Győri Megyei Bíróság Bf. 729/1962. sz. [3505.] 231. A Btk. 39. § (3) lek. c) pontja alkalmazásának mellőzése. A terhelt 1961 decemberétől 1962 februárjáig munkásszállóban lakott. 1962. január 31-én az éjjeli műszakból hazatérve, miután nagyobb mennyiségű szeszt fogyasztott, déltájban a szálló egyik szobájában alvó lakótársának lakattal lezárt szekrényét felfeszítette, s onnan 600 Ft-ot ellopott. A kár a nyomozás során megtérült. Az első fokú ítélet a Btk. 39. § (3) bekezdés c) pontjára hivatkozással rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás kizárása tekintetében. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a terhelt 1961 májusában szabadult a lopás és más bűntett miatt történt elítéléséből, ennélfogva az újabb bűntette folytán a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedett. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 39. § (3) bekezdés c) pontjának második fordulatára történt hivatkozás és annak alkalmazása törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság büntető és katonai kollégiumának 397. számú állásfoglalása szerint a Btk. 39. § (3) bekezdés c) pont második fordulatában meghatározott kizáró körülmény: a társadalmi együttélés szabályaival való konok szembehelyezkedés csak akkor állapítható meg, ha az elkövető életmódja a teljes elzüllöttségre, elvetemültségre utal, aki nem hajlandó a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevő magatartásával felhagyni. A terhelt ily megítélés alá nem esik. A terheltet ugyanis 1961. január 10-én ítélték el 2 rb. lopás, valamint tiltott határátlépés kísérlete miatt 10 hónapi szabadságvesztésre. Két ízben garázdaság miatt jártak el vele szemben szabálysértési úton. 1962. január 31-én a fent ismertetett körülmények között 600 Ft-ot ellopott. A terhelt által elkövetett bűntettek jellegéből, s abból a tényből, hogy kétszeri elítéltetése mellett, vele szemben két ízben járt el garázdaság miatt a szabálysértési hatóság — a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint — törvényszerűen nem vonható olyan következtetés, hogy a terhelt a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkednék. Az elkövetett cselekmények inkább a szeszes ital hatásának tulajdoníthatók. Ilyen körülmények között az ítéletben kifejezésre jutó szemlélet a konokság fogalmának olyan tág értelmezésére vezetne, amely törvényi alappal nem bír. A kifejtettekhez képest a Legfelsőbb Bíróság a Bé. 282. § (4) bekezdése alapján megállapította, hogy a városi bíróság ítéletének a feltételes szabadságra bocsátását kizáró rendelkezése törvénysértő. Az említett rendelkezést ezért hatályon kívül helyezte. A Btk. 39. § (2) bekezdésében foglaltak alapár