Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

Ennek a három kifejezésnek (elítélés—kiállás—végrehajthatóság megszűnése) a helyes értelme az, hogy a visszaeséshez megkívánt idő legkorábban a jogerős elítéléstől és legkésőbben a végrehajthatóság megszűnésétől számít. A Btk. 311. §-ához fűzött indokolás helyesen tartalmazza azt a tételt, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés is alapja a visszaesésnek (535. old. 2. pont 2. bek.). A feltételes szabadságnál és a visszaesésnél használt azonos kifejezésnek ugyanazt kell jelentenie, azaz a feltételes szabadság korlátozása szempontjából a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését is figyelembe kell venni, hacsak a rehabilitáció nem következett be. (Budapesti Fővárosi Bíróság Bf. XXIII. 2.732/1962. sz.) [3240.] 221. A katonai fogdában megelőzőleg végrehajtott szabadságvesztés nem szolgál alapul a feltételes szabadságra bocsátás korlátozására vagy kizárására. Az első fokú bíróság tévedett és anyagi jogszabályt sértett akkor, amikor a Btk. 39. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a vádlott csupán büntetése háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott az 1955. évi 5. sz. tvr. 5. §-a értelmében büntetlen előéletű, mert a korábbi 3 hónapi szabadságvesztést katonai fogdában töltötte le. Hasonló rendelkezést tartalmaz a Btk. 113. §-ának (1) bekezdése, mely szerint, ha a büntetést katonai fogdában hajtják végre, az elítélt a végrehajtás befejezésének napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. E törvényi mentesítésnél fogva a feltételes szabadságra bocsátás korlátozásának az első fokú bíróság által felhívott törvényhely szerinti előfeltételei nem forognak fenn. Ezért a másodfokú bíróság az idevonatkozó elsőbírói rendelkezést megváltoztatta. (Budapesti Fővárosi Bíróság Bf. XXII. 5.145/1962. sz.) [3558.] Megjegyzés: Ugyanez vonatkozik a fegyelmező zászlóaljban végrehajtott szabadságvesztésre is. 222. Felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt és előzetes bírói rehabilitációban részesült terheltnél, amennyiben a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását utólag elrendelik, a mentesítés hatályát veszti. A katonai bíróság a vádlottat 1963. június 6-án kelt ítéletével szándékos bűntett miatt 8 hónapi szabadságvesztésre és lefokozásra ítélte. Egyben elrendelte a b-i járásbíróság ítéletével vele szemben korábban ugyancsak szándékos bűntett miatt kiszabott 6 hónapi — 3 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztés utólagos végrehajtását, mellyel kapcsolatban előzetes bírói rehabilitációban [Btá. 67. § (1) bek.] részesült. Kimondotta továbbá a katonai bíróság, hogy a vádlott a b-i járásbíróság által kiszabott szabadságvesztésre figyelemmel — büntetése háromnegyed részének kiállása előtt feltételes szabadságra nem bocsátható. A Legfelsőbb Bíróság a szabadságvesztés mértékét 3 hónapra leszállította, a próbaidőre felfüggesztett 6 hónapi szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését azonban mellőzte, mivel a szabadságvesztés 3 hónapi tartamára tekintettel a Btk. 39. § (3) bekezdés a) pontja a feltételes szabadságra bocsátást kizárja. Figyelemmel azonban arra, hogy a 3 hónapi szabadságvesztést a vádlott előző büntetésével összbüntetésbe kell foglalni, és a védelem az 78