Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

d) A Btk. 39. § alkalmazása szempontjából releváns tények — az előélet és ennek értékelése — az ítélet lényeges alkatelemei, az e vonatkozásban hozott téves ítéleti rendelkezés megalapozatlansága, illetve törvénysértő volta csupán törvényességi óvás alapján orvosolható. Perújításnak — figyelemmel a Be. 270. § (1) bekezdés 4. pontjában foglaltakra — nincsen helye. 217. B. K. 404. (B. H. 1963. évi 5. sz.) A büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesítés szempontjából a várakozási időt nem a feltételes szabadságra bocsátás napjától, hanem a fel­tételes szabadság leteltének napjától kell számítani. Részletesen: Btk. 80. §-nál. 218. B. K. 405. (B. H. 1963. évi 5. sz.) Ha a feltételes szabadságra bocsátott elítéltet a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűntettért újból szabadságvesztésre ítélik: a két szabadság­vesztést összbüntetésbe foglalni nem lehet. Részletesen: Btk. 72. §-nál. 219. A feltételes szabadságot korlátozó, illetve kizáró rendelkezéseket egy­ségesen kell alkalmazni. A terheltet a járásbíróság súlyos testi sértés miatt 3 hónapi szabadság­vesztésre és 300 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végre­hajtását azonban három évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét olyképp változtatta meg, hogy a főbüntetést 6 hónapra, a mellékbüntetést pedig 800 forintra felemelte, a főbüntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztését azonban érintetlenül hagyta. Utóbb a terheltet a megyei bíróság emberölés kísérlete miatt 5 évi szabad­ságvesztésre ítélte, és 5 évre eltiltotta az egyes jogok gyakorlásától, — egy­ben elrendelte a 6 hónapi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. A Legfelsőbb Bíróság a védelmi fellebbezéseket elutasította. Ezt követően a megyei bíróság a terheltre kiszabott szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta, és ennek mértékét 5 évben és 3 hónapban állapí­totta meg. Az összbüntetést megállapító ítélet ellen a feltételes szabadságra bocsátás korlátozására vonatkozó rendelkezés elmulasztása miatt benyújtott törvé­nyességi óvás alapos. A Btké. 8. §-a értelmében a Btk. hatálybalépése előtt jogerősen szabadság­vesztésre ítélt terhelt a Btk. 39. §-ában foglalt rendelkezések szerint bocsát­ható feltételes szabadságra. A Btk. 39. §-ának helyes értelme szerint olyan szabadságvesztések össz­büntetésbe foglalásánál, ahol az egyes jogerős ítéletekben kiszabott bünte­tések a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében a jelzett törvényhelyben foglalt különböző rendelkezések alá esnek, az összbüntetés egész terjedelmére egységesen kell alkalmazni a korlátozó, illetve kizáró rendelkezéseket. A Be. 231. § (1) bekezdés d) pontja szerint az ítélet rendelkező részének tartalmaznia kell a kiszabott büntetést és az ezzel kapcsolatos egyéb rendel­kezéseket. Ez utóbbiak közé tartozik többek között a feltételes szabadságra bocsátás korlátozása vagy kizárása is. 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom