Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

delkezés pedig — ha e vonatkozásban az ítélet megalapozatlan, illetve tőrvénysértő — csupán törvényességi óvás alapján változtatható meg. A Be. 289. § (1) bekezdésében említett egyesbíró az ítéleti rendelkezés keretében csupán a (2) bekezdésben írt előterjesztés tárgyában dönt. A jogerős ítéleti rendelkezés megváltoztatására, illetve helyesbítésére nem jogosult. Ad 1. a) A Btk. életbelépte előtt az 1954. évi 17. sz. tvr. (Bpné.) 33. §-a a belügyminiszter (gyakorlatilag a büntetés végrehajtási szervek) diszkrecionális jogaként szabályozta a 3 hónapot meghaladó böntönbüntetésre elítélteknek — amennyiben kiutasítás (Btá. 30. § 7. pont) mellékbüntetéssel nem voltak sújtva — a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményében való részesítését. E diszkrecionális jogot csak néhány kogens szabály törte át (pl. Btá. 62. §). Ezzel szemben a Btk. 39. §-a feltételes szabadságra bocsátást — mint a szabadságvesztés végrehajtásának módját — következetes kogens rendelkezésekkel szabályozza. A törvényhelynek az a szóhasználata, hogy az elítélt ... „bocsátható", nem valamilyen diszkréciót tartalmaz, hanem a Be. 289. § (3) bekezdésében írt és a büntetés részbeni kiállása után bekövetkező vizsgálódás alapján történő döntéstől teszi függővé az egyébként kötelezően előírt feltételes szabadságra bocsátást. Ez az elítélt magatartását abból a szempontból vizsgálja, hogy a büntetés a Btk. 34. §-ában írt célját (a speciális és generális prevenciót) megvalósította-e. b) A törvény szelleméből folyik az az álláspont, hogy a Btk. 39. § (3) bek. a) és b) pontjai az általános szabályt korlátozó feltételeket és nem kivételeket statuálnak. Ilyen feltétel, hogy mód legyen a feltételes szabadság tartama alatt az előírt magatartási szabályok betartásának ellenőrzésére, ami kiutasítás [Btk. 35. § (2) bek. 4. pont] esetén kizárt; illetve, hogy legalább 3 hónap szabadságvesztés kiállása során tanúsítsa az elítélt azt a magatartást, ami a Be. 289. § (3) bekezdés szerinti vizsgálódás alapja. E feltételek nem azonosíthatók a (2) bekezdésben, illetve (3) bekezdés c) pontjában foglalt kivételekkel, ahol az elítélt előélete alapján, illetve addigi életviteléből a törvényhozó kogens szabállyal következtetett e bizalomra érdemtelenségre. c) A Btk. 39. § rendelkezései a Btk. 35. § (1) bekezdés 2. pontja szerinti szabadságvesztésre elítélés tényéhez vannak kötve; tehát akin szabadságvesztést hajtottak végre, bár nem szabadságvesztésre lett elítélve, feltételes szabadságra nem bocsátható, illetve újabb szándékos bűntettért történő szabadságvesztésre ítélés esetén ez a tény a 39. § (2), illetve (3) bekezdés c) pontja szempontjából nem vehető figyelembe. Ugyanis, akit a bíróság más büntetési nemre ítélt (javító-nevelő munka, pénzbüntetés) és a Btk. 44. § (1) bek. alapján, illetve meg nem fizetés okából [Btk. 47. § (1) bek.], e más büntetési nemet változtatják át szabadságvesztésre, — a büntetési nem átváltoztatásának tényével nem válik szabadságvesztésre elítéltté. d) A Btké. 8. §-a a Btk. hatálybalépése előtt jogerősen elítéltek szabadságvesztésének végrehajtására a Btk. 39. §-ának az alkalmazását rendeli. Nincs tehát semmi jogalapja annak a felfogásnak, hogy a Btk. 39. § alkalmazása szempontjából különbség tehető azon az alapon, hogy a Btk. hatálya előtt történt szabadságvesztésre elítélés alapjául szolgáló magatartás a Btk. szerint bűntett-e vagy sem. 72