Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

Ad 2. a) A feltételes szabadságra bocsátás általános szabálya alóli kivételeket a Btk. 39. § (2) bekezdése, illetve (3) bekezdés c) pontja kogens rendelkezésekkel szabályozza. A Btk. 39. § (2) bekezdésében szabályozott kivétel a feltételes szabadságra bocsátás tartamát korlátozza olyan elítéltek esetében, akik szándékos bűntettért a törvényben írt határidőn belül most már másodízben szabadságvesztésre lettek elítélve. A korlátozás az, hogy az ilyen elítélt a szabadságvesztés % részének — de legalább 3 hónapi szabadságvesztésnek — kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. b) A Btk. 39. § (2) bekezdésében, illetve (3) bekezdés c) pontja első fordulatában foglalt előző elítéltség az újabb szándékos bűntett elkövetésének időpontjában és nem az' ítélet jogerejének beálltakor kell, hogy fennálljon. A Btk. 39. § alkalmazása szempontjából tehát nem vehető figyelembe az az elítélés, amely az újabb szándékos bűntett elkövetése és a büntetés jogerős kiszabása közötti időben emelkedett jogerőre. Viszont ha ugyanezen időközben telik le az említett határidő vagy az elkövető mentesül az elítéléshez fűződő hátrányok alól: ez nem zárja ki az előző elítélés (illetve elítélések) figyelembevételét. c) A törvény egyértelmű rendelkezése szerint a cselekmény elkövetését megelőző, a szándékos bűntettért szabadságvesztésre elítélés, illetve bármilyen bűntettekért szabadságvesztésre elítélések ténye, nem pedig a büntetés kiállása a feltételes szabadságra bocsátást korlátozó, illetve kizáró ok. A szabadságvesztésre elítélés tényét tehát nem érinti a büntetés végrehajtásának sem a Btk. 70. § szerinti, sem kegyelemből történő felfüggesztése; sőt a büntetés végrehajtásának kegyelemből történő teljes elengedése — ha mentesítéssel nem járt — sem változtatja a szabadságvesztésre elítéltet el nem ítéltté. E vonatkozásban is szabadságvesztésre elítélés alatt a Btk. 35. § (1) bekezdés 2. pont szerinti büntetés kiszabása értendő. d) Az elítéléshez fűződő hátrányos következmények alól történt mentesítés (Btk. 78. §) feltétlenül kizárja a Btk. 39. § alkalmazása szempontjából az ilyen elítélés figyelembevételét, még akkor is, ha a Btk. 78. § (3) bekezdése értelmében az újabb elítélésnél a bíróság súlyosbító körülményként azt figyelembe vette. e) A (3) bekezdés c) pontja első fordulatának félreérthetetlen rendelkezésével szemben törvényi alapot nélkülöző megszorító jogmagyarázat lenne az újabb bűntett elkövetése előtti többszöri szabadságvesztésre elítélés tényét a szándékos bűntett miatti elítélésre korlátozni. , /jtA törvény rendelkezéseiből az is következik, hogy a nem szándékos bűntettért szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságrabocsátásánál mindig az általános szabály alkalmazandó, arra a kivételt megállapító rendelkezések nem vonatkoznak. Annak eldöntésénél, hogy szándékos bűntettért ítélték-e el az elkövetőt szabadságvesztésre: a Btk. 16. §-a [a Btá. 12. § (1) bek.] az irányadó, nem pedig a bűntett elnevezése. [így pl. a BHÖ 374. pont szerint s a Btk. 258. § (1) bekezdésében írttal azonos tényállású, a foglalkozási szabályok tudatos megszegésével elkövetett veszélyeztetés bűntette gondatlanul elkövetett bűntett. Viszont a BHÖ 265. pont szerinti halált okozó súlyos testi sértés szándékos 73