Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

25. § (3) bek. 159. A jogtalan támadás elhárításához szükséges mérték menthető felindulásból túllépése csak akkor büntethetőséget kizáró ok, ha az elkövető a felindulás folytán képtelen volt az elhárítás szükséges mértékének felismerésére. A vádlott és sógora, a sértett huzamos idő óta haragos viszonyban voltak. A vádlott a mezőre vezető úton találkozott a sértettel és közöttük szóváltás keletkezett. A találkozáskor a vádlottnál kasza volt, míg a sértettnél nem volt semmiféle támadó eszköz. A szóváltás során azonban a sértett az úttestről felkapott egy törött állapotban levő, kb. 60 cm hosszú fából készült saroglyaközpálcát és azzal a vádlott homlokára ütött. Az ütés következtében a vádlott homlokán vérző sérülés keletkezett. Erre a vádlott lekapta a válláról a kaszát és azt kaszáló mozdulattal teljes erővel a sértett hátába vágta. A kasza hegye hátulról a jobb lapocka fölött, a váll alatt mélyen behatolt a sértett testébe, a kasza éle az utolsó nyakcsigolya és az első hátcsigolya között a gerincoszlopot, valamint az ott húzódó főverőereket átmetszette. Ennek következtében a sértett elvérzés folytán perceken belül meghalt. A sértett életét azonnali orvosi beavatkozással sem lehetett volna megmenteni. A védő a fellebbezés indokaiban alaptalanul hivatkozott az elhárítás szükséges mértékének menthető felindulásból való túllépésével kapcsolatos büntethetőséget kizáró okra. A sértett által használt fadarab törött állapota miatt nagyobb sérülés előidézésére nem volt alkalmas. Emellett a sértett jobb keze nyomorék volt. A sértett e testi fogyatékossága miatt az említett ütőeszközzel nagyobb erőt kifejteni nem is volt képes. Ilyen körülmények között támadása a vádlott életét nem fenyegethette. A sértett esetleges újabb, komoly következményekkel nem fenyegető ütésének az elhárításához semmi esetre sem volt szükség arra, hogy a vádlott a kaszát a sértett életének a kioltását eredményező módon használja. A vádlott tehát túllépte az elhárítás szükséges mértékét. A túllépés a sértett részéről a vádlottat ért jogtalan bántalmazás által kiváltott felindulás hatása alatt történt ugyan, ez a felindulás azonban a vádlottat képtelenné nem tette az elhárítás szükséges mértékének felismerésére. (Legf. Bír. Bf. I. 527/1956. sz.) [1414.] 160. Jogos védelem menthető túllépése. A tényállásból kitűnően a sértett a vádlottal való találkozástól kezdve mindvégig támadó, verekedést kirobbantó magatartást tanúsított. Sőt tényállás az is, hogy egy régebbi alkalommal a vele békülni akaró vádlott szájából a cigarettát kiverte. Ez újabb alkalommal is a vádlottal szemben bántalmazásra utaló, fenyegető, a vádlottat szidalmazó kijelentéseket tett.-A vádlottat ilyen előzmények után érte a sértett tettleges támadása, a földre teperés, az ütlegelés. Amikor a vádlott — földre teperten — a sértett jogtalan támadását elhárítani igyekezett, jogos védelmi helyzetben volt. Csupán az elhárítás szükséges mértékét lépte túl akkor, amikor ennek érdekében az élet kioltására is alkalmas, veszélyes eszköz használatához folyamodott oly módon, hogy kétszer is a sértett oldalába szúrt. Ennek az ölésre alkalmas eszköznek ilyen ( Büntetőjogi döntvénytár 49