Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

módon való használata ugyanis a támadással arányban nem álló nagyobb sérelem okozására vezethetett. Ez a túllépés a vádlottnak abból a menthető felindult állapotából eredt, amit nála a sértett támadásától való félelem váltott ki, s ami képtelenné tette őt az elhárítás szükséges mértékének felismerésére. A felmentő ítéleti döntés tehát törvényt nem sért. (Legf. Bír. Bf. VIII. 1.378/1958. sz.) [2028.] 161. A jogos védelem mértékének menthető felindulástól túllépése. ' A Btá. 15. § (2) bekezdésének és a Btk. 25. § (3) bekezdésének egybevetése. A közismerten italozó, kötekedő és verekedő természetű, ittas sértett teljesen jogtalanul támadta meg a késő esti órákban a békés természetű vádlottat, aki egyedül állt a sértettel szemben és senki részéről sem számíthatott védelemre. A sértett durván, tettlegesen bántalmazta a vádlottat. A jogos védelmi helyzetben levő vádlott igyekezett kivédeni a sértett támadását. Azt nem viszonozta, hanem a támadás abbanhagyására kérte. A sértett azonban a jogtalan támadás abbanhagyása helyett még fokozottabb támadással válaszolt: nagy erővel öklével a vádlott szeme közé ütött. Az ideggyengeségben szenvedő és fokozott indulati reakciójú vádlott tisztánlátását, belső egyensúlyát a sértett jogtalan és durva támadása megbontotta, öntudatát elhomályosította. A vádlott menthető felindulásában, az adott körülmények között, képtelen volt felismerni a sértett egyre fokozódó támadásának elhárításához szükséges módot és mértéket, öntudatának ilyen elhomályosult és a sértett jogtalan támadása folytán kiváltott állapotában kapta elő védekezésül zsebkését és szúrta meg azzal egy ízben a sértettet. A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint ilyen körülmények között az első fokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a vádlott javára a Btá. 15. § (2) bekezdésében írt feltételek — az e törvényhely alkalmazása körül kialakult szigorúbb álláspont mellett is — fennforognak. így törvénysértés nélkül, helyes jogi indokból mentette fel a vádlottat az erős felindulásban elkövetett emberölés kísérletének vádja alól, büntethetőséget kizáró okból. Az ügyészi álláspontra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság irányításul megjegyzi, hogy a Btk. 3. § (2) bekezdésére figyelemmel a jogos védelem szükséges mértékének túllépése kérdésében a Btá. 15. § (2) bekezdése enyhébb jogszabály, mint a Btk. 25. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés. A Btá. 15. § (2) bekezdésével kapcsolatban valóban kialakult olyan bírói gyakorlat, mely az említett törvényhelyet szorosan értelmezte. Annak a kérdésnek az eldöntésénél azonban, hogy az elkövetéskori vagy az elbíráláskori jogszabály-e az enyhébb, nem a Btá. 15. § (2) bekezdésének alkalmazása körében kialakult bírói gyakorlatot, hanem a Btá. 15. § (2) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezést kell összehasonlítani az ugyanazon kérdést szabályozó Btk. 25. § (3) bekezdésével. Az említett két jogszabályi rendelkezés összehasonlítása mellett pedig a Btá. 15. § (2) bekezdése mutatkozik enyhébb jogszabálynak, mert fennforgása esetén büntetlenséget biztosít, míg a Btk. 25. § (3) bekezdésének második tétele csupán a büntetés korlátlan enyhítésére nyújt lehetőséget. Adott esetben tehát az ügy elbírálásánál az elkövetéskori jogszabály az irányadó. 50