Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

Kétségtelen, hogy a bíróság nincsen kötve a szakértői véleményekhez — így az elmeorvosi szakvéleményhez sem — és azt, mint bizonyítékot szabadon mérlegelheti, sőt mérlegelni köteles is. Az első fokú bíróságnak azonban az orvosszakértők elé kellett volna tárnia azokat a tanúvallomásokat, melyekkel a bíróság a szakértői véleményben foglaltakkal ellentétes tényeket lát bizonyítva; a szakértőket nyilatkoztatnia kellett volna arra nézve, hogy a szakértői véleménynek ellentmondani látszó tények ismeretében is fenntartják-e véleményüket a vádlott beszámíthatósága kérdésében vagy sem. Ezt azonban az első fokú bíróság elmulasztotta. Ha a bíróság azért kíván eltérni az elmeorvosszakértői véleménytől, mert azt az ügyben felmerült egyéb bizonyítékokra figyelemmel aggályosnak találja, akkor rendszerint szükséges előbb a szakvélemény felülvizsgálatának elrendelése és az Egészségügyi Tudományos Tanács szakvéleményének beszerzése. Csak ez után határozhat a bíróság megnyugtató módon a beszámíthatóság kérdésében. Ez következik egyébként a Be. 139. §-ában foglalt rendelkezésekből is. Az első fokú bíróság mindezt elmulasztva helyezkedett á szakértői véleménnyel ellentétes álláspontra, ítélete ez okból megalapozatlan. A vádlott beszámíthatósága kérdésében az elmeorvosszakértőket újból meg kell hallgatni, és a véleményüknek ellentmondani látszó tényeket, illetve bizonyítékokat eléjük kell tárni; mindezek után kell újból nyilatkozniuk: fenntartják-e véleményüket, vagy azt mennyiben kívánják módosítani. Amennyiben a bíróság aggályosnak találná a szakértői véleményt, beszerzendő az Egészségügyi Tudományos Tanács szakvéleménye a beszámíthatóság kérdésében. Ezzel kapcsolatban különösen azt kell tisztázni, hogy a vádlottnak volt-e tudatzavara, és ha igen, ez beszámíthatóságát kizárta, vagy csupán korlátozta [Btk. 21. § (1) és (2) bek.]. Továbbá tisztázni kell azt is, hogy a tudatzavarát döntően ideggyengesége idézte-e elő, és az alkoholos állapot ezt csupán fokozta, vagy az kizárólag a közepesen ittas állapota folytán keletkezett-e. (Legf. Bír. Bf. IV. 1.073/1962. sz.) [3465.] 121. Pathológiás (kóros) részegség fennállására vonatkozó megalapozatlen ítéleti megállapítás. A járásbíróság ítéletében kiemelte, hogy „a terhelt kóros részegség állapotában volt", amikor a cselekményt elkövette. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A lent kifejtettekhez képest ugyanis a járásbíróságnak ez a megállapítása nem megalapozott. Egyrészt ugyanis az orvosszakértőknek ez irányú írásbeli véleménye az abban foglaltak szerint nem volt végleges. Semmi adat nincs arra, hogy az a feltétel, melyet a szakértők ebben a véleményükben hangsúlyoztak, fennforgott-e vagy sem, az írásbeli szakvéleményt adó egyik orvosszakértő a tárgyalási vallomásában erre nem tért ki, és ezt a fontos ténykörülményt a bíróság nem tisztázta. Másrészt pedig a kényszerelvonó-kezelés alkalmazása előtt meghallgatott újabb orvosszakértők a terheltet idült alkoholistának nyilvánították. E szak3 Büntetőijei döntvénytár 33