Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

Ezenkívül 1957. március 23-án megjelent Sz. J. sértettnél és tőle 150 Ft-ot vett fel azzal a fondorlattal, hogy a pénzen téglát fog a számára vásárolni. A fenti összeget saját részére megtartotta. A fenti tényállás alapján a járásbíróság a vádlottat társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztásban, valamint csalásban mondotta ki bűnösnek és szabadságvesztésre ítélte. A vádlott a járásbíróság előtt mindkét bűncselekmény elkövetését beismerte, de azzal védekezett, hogy azokat idegbetegség következményeként követte el. A bíróság — a vádlott apjának egy érdektelen tanú vallomásával megerősített előadása alapján — megállapította, hogy idegbetegsége korlátozta a cselekmény társadalmi veszélyességének felismerésében és akaratának megfelelő magatartásában. Ezért a büntetést a Btá. 10. § (3) bekezdésében [Btk. 21. § (2) bek.] foglaltakra tekintettel, a Btá. 52. §-ának [Btk. 69. §] alkalmazásával szabta ki. Az ítélet ellen a legfőbb ügyész részéről emelt törvényességi óvás alapos. Egyebek mellett, törvénysértő az ítélet a vádlott beszámíthatóságának korlátozottságára vonatkozó megállapítása tekintetében is. A Bp. 58. § (1) bekezdése [Be. 66. § (1) bek.] akként rendelkezik, hogy amennyiben az ügyben jelentős tények vagy egyéb körülmények megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni. A Bp. 60. § (1) bekezdése [Be. 68. § (1) bek.] szerint az igazságügyminiszter rendelettel egyes bűncselekményeknél szakértő meghallgatását kötelezővé teheti. Ilyen a 8/1954. IM sz. rendelet. Annak megállapításához, hogy a vádlott elme- vagy idegbetegségben szenved és hogy ennek a betegségnek milyenek a kihatásai a beteg szellemi képességeire, mennyiben képes valamely cselekmény társadalmi veszélyességét felismerni, hogy a betegség mennyiben eredményezi az öntudat megzavarását — megfelelő elmeorvosi szakértelem szükséges. Ha ilyen betegségre utaló adatok vannak, a vádlott elmeállapotát a 8/1954. (IX. 1.) IM sz. rendelet értelmében két orvosszakértővel kell megvizsgáltatni. A járásbíróság ezzel szemben a törvény e rendelkezésének félretételével két tanú vallomása alapján állapította meg a vádlott korlátozottságát és a Btá. 10. § (3) bekezdését [Btk. 21. § (2) bek.] alkalmazta. A bíróság az említett eljárási jogszabályokat megsértette. Ezzel kapcsolatosan a vádlott elmeállapota orvosszakértői megvizsgálásának a mellőzése folytán az ügy e vonatkozásában felderítetlen. (Legf. Bír. B. II. 3.661/1957. sz. törvényességi határozata.) [2075.] 120. Megalapozatlan ítéleti megállapítások a vádlott be számítható ság a kérdésében. Az elmeorvosszakértők írásbeli és a tárgyaláson előterjesztett véleményéből az világlik ki, hogy különösen gyenge idegrendszerénél fogva a tudatzavar a vádlottnál fennforogni látszik, és az italfogyasztás, a közepes italos állapot csak fokozta a tudatszűkülést. A szakértők szerint a tudatzavart az is alátámasztja, hogy a vádlott emlékezetéből nem minden mozzanat esett ki. A szakértők rámutattak arra is, hogy a vádlottnál ideggyengeségére figyelemmel, az alkohol fogyasztása nélkül is bekövetkezhetett volna a tudatszűkület és az emlékezetzavar; továbbá hogy a vádlottat tudatzavara súlyosan korlátozta a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében. 32