Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

Az elbírált esetben R. L. korlátozottságának mértéke nem nagy fokú, csak gondolkodási képességének bizonyos hanyatlottságával kapcsolatos. Ennek következtében — miként ezt az orvosszakértők kifejtették.— cselekményei távolabbi következményeit nem tekinthette át olyan gondosan, mint azt más, teljesen egészséges egyéntől várni lehet. A vádlott kezdeményező szerepet vitt a társadalmi vagyon fosztogatásának megszervezésében, a kár 19—20 000 — Ft-ot tesz ki. Ilyen körülmények között a vádlott beszámíthatóságának cse­kélyebb mértékű korlátozottsága nem vezethetett büntetésének a törvény­ben meghatározott alsó határánál alacsonyabb mértékben való kiszabására. (Legf. Bír. Bf. V. 1.218/1954. sz.) [518.] 117. Az elmeorvosszakértői vélemény feladata a bíróság tájékoztatása az észlelt kóros jelenségekről és ezek következményeiről; a büntethetőség kor­látozottságának jogi kérdéséten azonban kizárólag a bíróság dönt. Azt a jogi kérdést, vajon a Btá. 10. § (1), illetve (3) bekezdése [Btk. 21. § (1), illetve (2) bek.] az adott esetben alkalmazható-e, a bíróságnak kell az orvosszakértői véleményre támaszkodva eldöntenie. Az orvosi szakvélemény­nek tehát az a feladata, hogy az orvosi szempontból nem szakképzett bíró­ságot tájékoztassa azokról a kóros jelenségekről, amelyeket a megvizsgált személynél észlelt; továbbá ismertesse az orvostudomány és a gyakorlati orvosi tapasztalat alapján a bíróság előtt az ilyen kóros jelenségek magatar­tásbeli következményeit, valamint orvosi szempontból megmagyarázza a vádlott egyes megnyilvánulásainak viszonyát betegségéhez. A terhelt elme­állapotáról adandó szakértői véleménynek a 8/1954. (IX. 1.) IM sz. rendelet 16. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmát tehát nem lehet akként ér­telmezni, hogy ezzel a büntethetőségnek kizártsága, illetve korlátozottsága felett e rendelethely a döntés jogát a szakértőkre ruházta át. (Legf. Bír. Bf. IV. 640/1957. sz.) [1696.] 118. A Btk. 21. § (2) bekezdésének törvénysértő alkalmazása. Az első fokú bíróság a Btá, 10. § (3) bekezdésében [Btk. 21. § (2) bek.] írt korlátozott beszámíthatóságot állapította meg azon az alapon, hogy a vád­lottnál fennáll egy bizonyos szellemi és erkölcsi csökkentértékűség. Az elme­orvosszakértők azonban egybehangzóan azt állapították meg, hogy az ész­lelhető alkati ideggyengeség nem tekinthető olyan elmebetegségnek vagy öntudatzavarnak, amely a vádlottat a cselekménye társadalmi veszélyességé­nek felismerésében, avagy akaratának megfelelő magatartásában korlátozta volna. A Btá. 10. § (3) bekezdésében [Btk. 21. § (2) bek.] írt esetről azonban csak akkor lehet szó, ha a vádlott ideggyengesége egyben olyan öntudatza­varral jár, amely a cselekmény társadalmi veszélyességének felismerését, vagy az akaratnak megfelelő magatartást korlátozza. (Legf. Bír. Bf. III. 124/ 1957. sz.) [1753.] 119. A Btk. 21. § (2) bekezdése szerinti beszámíthatóságot korlátozó elme­betegség csak orvosszakértők előzetes meghallgatása után állapítható meg. A vádlott csalás, lopás és társadalmi tulajdon elleni lopás miatt hat eset­ben volt már elítélve. 1957. év nyarán munkahelyét önkényesen elhagyva, a számára használatra kiadott 270 Ft értéket képviselő munkaruhát is magával vitte. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom