Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

70. Bűnsegély megállapítása a társadalmi tulajdont károsító bűntett feljelentésének elmulasztása esetén. A védelem a téves minősítés miatt fellebbezést jelentett be. Érvelése szerint N. I-né a bűnszövetkezet tagjai által a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztásokban semmiféle módon nem vett részt. Bűnös magatartása abban merült ki, hogy feljelentést nem tett és bűncselekményekből szerzett pénzt fogadott el. A védelem álláspontja szerint az utóbbi mozzanat nem tekinthető oly többlet-tevékenységnek, amely a feljelentési kötelezettség elmulasztását a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás bűnsegélye körébe átvinné. — Ez a védelmi érvelés nem helytálló. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a bűnsegély megállapításának nemcsak akkor van helye, ha valaki a tettes cselekményét tevőlegesen mozdítja elő, hanem helye lehet oly esetben is, amikor a bűncselekmény elkövetéséhez azzal nyújt segítséget, hogy olyan kötelességét mulasztja el szándékosan, amelynek teljesítése a bűncselekmény elkövetésének akadályozására vagy legalábbis nehezítésére lett volna alkalmas. Bűnsegély megállapításának helye van minden olyan esetben, amikor egy szorosan vett gazdasági egység keretén belül oly módon történik a társadalmi tulajdont sértő bűncselekmények elkövetése, hogy a gazdasági egység egyes dolgozói a társadalmi tulajdon fosztogatásában aktíve részt vesznek, míg más dolgozói, bár a gazdasági egységben betöltött szerepüknél, elhelyezésüknél, hivatali beosztásuknál, a rájuk háruló adminisztratív feladatoknál fogva a társadalmi tulajdont sértő bűncselekmények elkövetéséről tudomást szereznek: ennek ellenére feljelentést nem tesznek, sőt bűncselekmények elkövetéséből származó vagyoni előnyt — hallgatásuk fejében — el is fogadnak. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ez utóbbiak passzív magatartásukkal feltétlenül előmozdítóivá válnak a társadalmi tulajdon sérelmére bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekménynek. Ez a bűnsegédi tevékenység legalábbis pszichikai bűnsegély formájában érvényesül a többi közreműködő irányában, amikor az ilyen bűnsegédnek a feljelentéstől és a leleplezéstől való tartózkodása szándékerősítőleg hat a társadalmi tulajdon aktív fosztogatóira. Ha valamely gazdasági egység dolgozója a gazdasági egységben betöltött helyzeténél, beosztásánál, a reá háruló adminisztratív teendőknél fogva társadalmi tulajdon ellen készülő vagy folyamatban levő bűncselekményről tudomást szerez, munkaviszonyából folyó kötelessége a készülő vagy folyamatban levő bűntettel szembeni tiltakozása, sőt annak a tőle telhető módon való megakadályozása. N. I-né vádlott-társainak a társadalmi tulajdont károsító sikkasztásának elkövetését előmozdította. Társai — e vádlott hallgatásának megvásárlása folytán — biztonságban érezhették magukat a leleplezés veszélyével szemben. Ez a körülmény oedig nagymértékben előmozdította azt, hogy a bűnszövetkezet a társadalmi tulajdont fosztogató cselekményeit éveken át zavartalanul folytathatta. Ebből a szempontból nem lényeges, hogy N. I-né már a bűnszövetkezet létrejöttekor, avagy később — menet közben — szerzett tudomást a társáéi