Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

ben elkövetett. Felelősségét nem szűkíti az a körülmény, hogy az ő fedezete alatt elkövetett egynémely bűncselekmény hasznából bűntársai nem részesítették. (Legf. Bír. Bf. V. 1.275/1955. sz.) [1165.] 68. Állami üzlet vezetője által elsikkasztott árunak az üzletből való elvitele az árut elvivőt illetően a sikkasztáshoz járuló bünsegélynek minősül, amenynyiben az elvitel időpontjában a sikkasztásról tudott. Amikor P. kifestette K. lakását, a festés végén fizetésre került sor. K. azt mondta P-nek, hogy nincs pénze. Ezután jött létre a két vádlott közt az a megállapodás, hogy K. az általa vezetett állami üzletből megfelelő értékű árut fog kiadni P-nek a lakásfestés munkadíja fejében. Eszerint P. előre tudta, hogy K. a kérdéses árut az ellenérték befizetése nélkül fogja kiadni és ő azt így fogja az üzletből elhozni. Vagyis az árusikkasztás tekintetében már előre megvolt a szándék-egység a két vádlottnál, majd e szándéknak megfelelően végre is hajtották a sikkasztási cselekményt. Ekként pedig K. mint boltvezető, a sikkasztás tettesének, míg P. ugyanabban bűnsegédnek minősül. Utóbbinak cselekményét akkor lehetne csupán orgazdaságnak minősíteni, ha magának a sikkasztási cselekménynek nem lett volna részese. A P. cselekményének orgazdaságkénti törvénysértő minősítését tehát a Legfelsőbb Bíróság megfelelően módosította. (Legf. Bír. Bf. III. 2.256/1955. sz.) [1273.] 69. Bűnsegédi minőségben követi el a társadalmi tulajdont károsító lopást az a vasúti forgalmi szolgálattevő, aki a vasúti fosztogatók részéről — hallgatása ellenében — ismételten juttatásban részesül. A tényállás szerint a vádlott sohasem vett részt a vagonfosztogatások végrehajtásában, sem a tervbe vett fosztogatások előzetes megbeszélésében. Részére több esetben rendszerint úgy juttattak a lopott dolgokból, hogy a lopott holmit az aktatáskájába helyezték el. A vádlott az így juttatott holmit elfogadta és elvitte. Azt sem tudta, hogy személy szerint ki helyezte el az aktatáskájában a dolgokat, azok lopott voltáról azonban tudott. Tettes az, aki a bűntettnek a törvényben meghatározott tényállását megvalósítja. A vádlott az elkövetett lopások tényállását részben sem valósította meg. Tettesi minőségben tehát a lopások elkövetésében nem vett részt. Azzal a magatartásával azonban, hogy a lopásból származó juttatásokat többször elfogadta, a fosztogatókat hallgatásáról biztosította. A vádlott külső forgalmi szolgálattevő volt. Többször járta a pályát. Ha nem is volt felettese a fosztogatóknak, a pályajárása során cselekményüket észrevehette és felfedezhette. A szállítmányok fosztogatóinak tehát tartaniuk kellett attól, hogy a vádlott, mint pályát járó külső forgalmi szolgálattevő feljelenti őket. Amikor tehát a fosztogatók a lopott anyagból a vádlott részére is juttattak, a feljelentési veszélyt akarták elhárítani. A vádlott pedig azzal, hogy az aktatáskájába rejtett dolgokat megtartotta, feljelentést nem tett, a fosztogatókra szándékerősítőleg, bátorítólag hatott. A vádlott ezzel a magatartásával a további lopásokat szándékosan előmozdította, könnyítette. Magatartásával tehát bűnsegédi minőségben követte el a társadalmi tulajdont károsító folytatólagos lopást, amint ezt a Legfelsőbb Bíróság hasonló esetben már többször kifejtette. (Legf. Bír. Kf. I. 10.169/1956. sz.) [1347.] 20