Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

Az elsőbíróság helyes jogi következtetéssel állapította meg, hogy B. Gy. vádlott szándéka B. K. vádlottal egységben a sértett életének a kioltására irányult. Az emberölés tettese és nem bűnsegéde az az elkövető, aki a sértettet az élet kioltására ténylegesen alkalmas tevékenységet elvégző személylyel szándékegységben tettlegesen bántalmazza. Az emberölés elkövetési tevékenysége általában a bántalmazás. Bántalmazás ölési szándékkal egybekötve legalábbis emberölés kísérletének tettesi elkövetését jelenti. (Legf. Bír. Bf. III. 588/1955. sz.) [856.] 58. Egyazon sértettet bántalmazó vádlott-társak cselekményének különböző minősítése, szándékuk különböző tartalma alapján. A II. r. vádlott a csonkított kapával a sértettre ütött. Utóbbi a földre esett, mire a vádlott még egy ízben megütötte. Ezt követően az I. r. vádlott több ízben sújtott a földön fekvő sértettre vasvillával és meg is szúrta. Az I. r. vádlott egyik szúrása a sértett mellkasát érte és tüdősérülést eredményezett. A bírósági orvosszakértő véleménye szerint pedig a mellkasi szúrás, mélyebbre hatolva, halált is eredményezhetett volna. E vádlott szándéka — eshetőlegesen — a sértett megölésére irányult. Bár a II. r. vádlott két ízben is kapával ütött a sértett fejére, ezek az ütések azonban kisebb erejűek voltak. Erre az utóbbi körülményre, a bírósági orvosszakértő véleményére, továbbá az I. r. vádlott cselekménye közben tett — a bántalmazás tovább folytatásának abbahagyását kérő — kijelentésére tekintettel, szándéka még eshetőlegesen sem irányult a sértett életének kioltására, hanem csupán súlyos testi sértés okozására. Ilyen tényállás mellett az első fokú bíróság helyesen minősítette az I. r. vádlott cselekményét egy rendbeli emberölés kísérletének. Ugyanakkor törvényszerűen minősítette a II. r. vádlott cselekményét súlyos testi sértésnek. (Legf. Bír. Bf. V. 3.446/1957. sz.) [1922.] 59. Zsarolásnál kísérlet és előkészület, tettesség és bűnsegély elhatárolása [2299.] Részletesen: Btk. 300. §-nál. 14. § (1) bek. 60. Bűncselekmény elkövetésére felhívást, mint önálló bűntettet, csak eredménytelen felhívás esetén lehet megállapítani; eredményesség esetén felbujtás valósul meg. Az I. r. vádlott felvetette a Nyugatra szökés gondolatát a II. r. vádlott előtt azzal, hogy szökjenek ki együttesen. Sőt, hogy a II. r. vádlott elhatározását befolyásolja, még azt is közölte vele, hogy Kőszeg irányában ismeri is a vidéket, mert az országnak azon a részén volt korábban határőr-katona. Ennek hatása alatt csatlakozott a II. r. vádlott az I. r. vádlotthoz. Az első fokú bíróság tévesen minősítette az I. r. vádlott e cselekményét a BHÖ 48/E. pontjába [Btk. 203. § (4) bek.] felvett tiltott határátlépésre felhívás bűntettének (tiltott határátlépésre irányuló előkészület). Az I. r. vádlott felhívása eredményes volt, a II. r. vádlott a tiltott határátlépést megkísérelte. Márpedig valamely bűncselekmény elkövetésére irányuló felhívás sui generis előkészületi cselekmény. így csak az esetben állapítható meg a BHÖ 48/E. pont szerinti felhívás bűntette (tiltott határátlé2 Büntetőjogi döntvénytár 17